Normális hogy jobban szeretik a menyüket mint a gyermeküket?

Férjemnek és nekem hasonló problémánk van a szüleinkkel. Neki is és nekem is a szülők a testvérünket szerették jobban. Ezt még el is lehet fogadni és lehet kezelni. De valahogy az rosszul esik hogy még a menyük is kedvesebb számukra. Ha a testvérem felesége kér valamit máris rohannak, ha csinál valamit akkor agyon van dicsérve, a férjem családjánál is uez a helyzet a sógornő a minden. Egy időben próbáltunk a szülők kedvében járni, segiteni stb de az kb számukra természetes volt és ha elértünk vmi nagyobb dolgot az életbe sose éreztük hogy igazán örülnének vagy büszkék lennének. Elég fura érzés. Járt már valaki hasonló cipőben?