Szülői szemmel nagyon furcsák azok akiknek sosem lesz gyermekük?

Nem, nekem nem furcsa, ez mindenkinek magánügye.

Van, amelyik gyerekemnek van gyereke, meg van, amelyik nem akar egyáltalán - én mindegyiket elfogadom és mindegyiket megértem, hogy miért döntött így.

Egy gyerek nélküli ember élete - föleg idösen - nem igazán különbözik egy gyerekeséröl.

A különbség az az idö, amíg a gyerek a szülökkel él, ezt lehet pozitívnak meg negatívnak is látni, de utána a gyerekek elköltöznek, élik a saját életüket, a szülök meg maradnak maguknak.

Nem ijedezek én sem ők még nem irigykednek.

Sokáig nem akartam, aztankideru, hogy a feleségnek nem lehet, de négyet csak összelapátoltam.

Sok szívás nagy kaland.

A bratyómék kifejezetten jóléti okból kerülték.

Azt nem tudom, megbánták-e, de 50+ korára simán szétumtak egymást, Perut is Ausztráliát is.

Azokat sajnálom,akiknek nem úgy van a gyerek kérdés, ahogy szerették volna.

Anyám egész tini koromba azzal jött, hogy aki nem szül, az biztos nem normális, mert anyai ösztön az egészséges emberekben van, tehát ha nincs, az illető beteg.

Igen meglepődött, mikor rá 15 évre mondtam neki, hogy tőlem ne várjon unokát. Néha megjegyzi, hogy ő unokazni akar, de a fenti szöveget nekem még nem hozta elő, mióta tudja, pedig szerintem most is úgy gondolja.