Ha nem szülök neki unokát, kár volt megszüljön mert haszontalan vagyok???

engedd el. anyud változni már nem fog, így kell elfogadnod.

(azért a személyes találkozásokat igyekezz redukálni)

Hát ez már valoszinűleg így marad.. Amikor szidalmaz, akkor viszont érdemes volna visszavágni, hátha ez helyreteszi.pl: Anya, nincs a bibliában olyasmi, hogy szeresd felebarátodat, meg

Megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik.

vagy

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!

Ne foglalkozz a véleményével, te a pároddal egyformán döntöttél, és ez a lényeg, nem az számít, mit szól a család és a rokonság. Tartsátok is magatokat továbbra is az elhatározásotokhoz, a ti életetekről van szó, nem másokéról!

Az, hogy anyukád annak idején akart gyereket, az szép és dicséretes, elvégre azért is vagy, de fel kell fognia, hogy nem mindenki így gondolkodik (sőt vannak, akik nem is alkalmasak gyerekvállalásra, nevelésre, ezt persze nem mondom, hogy rátok is igaz). Az talán jobb lenne, ha mégis engednétek végül a nyomásnak külső hatásra, közben csak nyűg lenne a gyereknevelés, mert nem is igazán magatoknak akartátok?

Mondom persze mindezeket úgy, hogy mi a feleségemmel szeretnénk majd gyereket, aktív vallásosak is vagyunk, de tudjuk, hogy nem mindenki így gondolkozik, mint mi, és attól még nem lesznek tőlünk rosszabb emberek, mert ők máshogy alakítják az életüket.

36F

Anyádra inkább nem mondok semmit, mert az nem tűrnie nyomdafestéket, mindenesetre mélységesen szégyellje magát, gusztustalan, ahogy viselkedik! Kulturáltan és normálisan is ki lehet fejeznie “nemtetszését”, de hogy a saját gyerekét ilyen jelzőkkel illesse, csak mert az nem akar sajátot, hát az kritikán aluli. És a legundorítóbb, hogy konkrétan megmondta azért szült, hogy majd egyszer te is szülj unokát neki, hisz perpillanat haszontalannak tart. És akkor még te vagy az az önző. Nevetséges. Én az életben többet nem állnék szóba vele, amíg bocsánatot nem kér és el nem fogadja, hogy ez az én életem és nem az övé. Neki is ott volt a lehetősége babázni, amikor megszült téged, az ember különben sem a nagy inak szül unokát, hanem magának és a párjának gyereket.

Nem is értem az ilyen embereket.

Az meg véletlenül sem igaz, hogy a többség meggondolja magát és úgyis akarni fog gyereket, vagy minimum megbánja.

Ugyanilyen alapon nyugodtan hozzà lehet vágni azokhoz is, akik gyereket akarnak, hogy nyugi, majd úgyis meggondolod magad, hisz nem és nem két ember gondolkodik úgy fiatalon, hogy ő akar gyereket, aztán mikor a baráti/családi körben egyre több gyerek születik és testközelből is megtapasztalják milyen “buli” hónapokig vagy évekig nem aludni 3-4 óráknál többet, milyen jó éjszaka számtalanszor kelni, pelenkázni, hisztit hallgatni, folyton stresszelni, idegeskedni stb, akkor “hirtelen” sokaknak elmegy az egésztől a kedvük. Azt meg se említsük hány és hány ember bánja meg utólag, hogy gyerekvállalásra adta a fejét. Nagyon sokan vannak, csak ugye ezt “ciki” meg “gáz” felvállalni, még egy anonim oldalon is.

Őszintén sajnálom kérdező, hogy ilyen nem normális “anyát” adott neked a sors, de ne törődj vele, ez a te életed, úgy éld, ahogy neked jó és ne úgy, ahogy más elvárná!