Nem mentem el apám temetésre. Miért furdal a lelkiismeret, ha amúgy életében nem törődött velem?
Apám egy agresszív alkoholista volt.
Anyám elvált tőle. Apám sose fizette a gyerektartást, feketén dolgozott így le se tudták vonni tőle.
Amikor kicsik voltunk nyáron elvitt minket az anyjához. A nagymamát szerettem. Néha megjelent részegen ilyenkor
Nemrég meghalt, körülményes lett volna utazni a covid miatt, de szerintem normál esetben sem mentem volna el a temetésre.
Most én rossz ember vagyok? Tényleg mindegy milyen a szülő, neked muszáj szeretni őt?
Valamilyen szinten meg tudlak érteni, Kérdező.
Nagymamám márciusban halt meg, egész életemben egy háztartásban éltünk vele. Gyermekkorom óta verbálisan és fizikailag is bántott és ezért valint egészségügyi és lelki okok miatt, nem mentem el a temetésére. Először bűntudatom volt, hiszen mégiscsak a nagymamámról van szó, de ez szép lassan elmúlt. Pár nappal a temetés után kimentem a temetőre, vittem virágot a sírjára, szerintem segített. Ezt tudom ajánlani a kérdezőnek is.
Kérdező, nem vagy rossz ember és senkit sem muszáj szeretni. Főleg akkor, ha az illető így bánt veled.
Emiatt nem vagy rossz ember. Tulajdonképpen csak biológiailag volt az apád, hiszen semmit nem tett amivel kiérdemelte volna, hogy valóban apaként tekints rá.
Sajnos az én apám is ugyanilyen ember volt. Nehéz kimondani, de amióta meghalt könnyebb az életem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!