Melyik kötödés, szeretet az erősebb? Az amit gyerekkorodban a szüleid iránt éreztél, vagy az, amit szülőként a gyereked iránt érzel?

Szerintem ez egyénenként változó.

Engem például gyerekkoromban ütöttek, vertek. Így egy cseppet sem kötődöm a szüleimhez. Igazából az sem érdekel, hogy élnek vagy halnak.

A gyerekem iránti kötődés egyértelműen erősebb. A világon a legerősebb.

Amut szülőként érzek, egyértelmű.

Emlékszem, gyerekkoromban arról beszélgettünk, ki halna meg a szüleiért. Mindenki azt mondta, hogy ő meghalna értük, én is, de közben olyan rosszul éreztem magam, mert tudtam, hogy ez nem igaz, akármennyire szeretem is őket. Szülőként viszont a gyerekeimért gondolkodás nélkül feláldoznám magam.

Nem mindegy mikor es miylen a kapcsolat

0-10 évesen volt ugyanolyan erős, mint most a gyerekeimmel, de leváltam otthonról, nyilván nem lehet olyan erős most a szüleimmel, mint a 3 éves gyerekemmel.

Aztán, ha felnő, akkor majd vele is lazább lesz.

Nem lehet osszehasonlitani.

Ok: kisbaba, kisgyerekkorunkbsn a szülő, elején főleg az anya a minden, teljes fuggoseg van...fokozatosan valunk le rola, fejlodik ki az entudatunk, alakul a szemelyisegunk majd latjuk kiskamasz kamasz korban szuleink hibait is...

Szulokent elejen nem kotodunk a gyerekunkhoz, de nelkulunk nrm maradna eletben es tudjuk gondoskpdni kell rola, meg minden adott, hogy ezt ki is valtsa belolunk pl nagy szemek, pici szaj...2 honaposan mar mosolyog. Ha snyuka szoptat termrlodik az oxitocin, endorfin stb. Es kialakul a kotodes...(rossz esetben nem) beleszeretunkna gyerekunkbe.

Ebbol talan latszodik miert nrm lehet a kettot osszevetni.

Gyerekkent ha nem kotodom nem elek tul, felnottkent ha a gyerekemhez nem kotodom nem lesz szsporulat. (Pl kirakom a kukaba, atpasszolom a nagyiknak...)