Szülőként támogatnátok azt, ha a 17 éves fiatok állatorvos szeretne lenni?

Támogatnám. Viszont a jó fizetés mellett fizikailag és érzelmileg megterhelő HIVATÁS. Rengeteget kell tanulni, nagy a felelősség, a stressz, emberekkel és állatokkal jól kell tudni kommunikálni stb.

Ha ezekkel tisztában van a gyerekem, és vállalja, akkor 100% támogatnám.

Nagyon nehéz szakma. Szórakoztató műsorok közül javaslom natgeo-n dr Pol klinikáját. Nagyjából bemutatja, hogy mennyire sokrétű tud lenni ez a munka.

És hát mindenképp a hivatás szó megfelelő. Itt nincs igazán beosztott munkaidő... ha menni kell, hát menni kell.

NEM.

Fogalmazzunk úgy "belülről ismerem a szakmát". Túl sok idő, pénz, energia befektetés, és kb. soha nem jön vissza.

És hány állatorvos vagy állatorvosi asszisztens válaszoló van itt?

Én csak egyet tudok, a 14.-et.

Ha egy orvosi fizetésből nem lehet megélni, akkor mégis miből? :D

(Legyen az bármilyen orvos)

17: látjuk, hogy a 14 is te vagy, nem kell magadat fényezni.

Ilyen logika alapján senki ne legyel állatorvos, orvos, tanár, jogász, pszichológus vagy bármi más, ami sok év tanulást (és gyakran pénzt) igényel? Vagy ne legyél rendőr vagy tűzoltó, mert tulajdonképpen bármikor meghalhatsz? Az nem megoldás, hogy senki nem tanulja ezeket a szakmákat. Persze jogod van nem támogatni a gyerekedet benne, de egy jó szülő nem próbálja meg lebeszélni a gyerekét egy amúgy teljesen normális hivatásról, ha az a gyerek azt szeretné csinálni. Igen, fontos, hogy tudjon a vele járó nehézségekről is, de elég idős ahhoz, hogy ő maga döntsön ilyenekről.

Szóval a kérdésre válaszolva: igen, én támogatnám. Ha lenne ilyen területen dolgozó közeli ismerősöm, valószínűleg megkérném, hogy beszélgessen a gyerekemmel a munkájáról, hogy minél több dolgot megtudjon róla. De ha kitartana a döntése mellett, akkor természetes lenne, hogy maximálisan támogatom a céljai elérésében.

Támogatnám, bár javasolnám neki, hogy gondolja át. A bejutás az egyetemre nagyon nem egyszerű, sokkal előbb el kellett volna kezdeni felkészülni rá.

Tudom, miről beszélek, a fiam annak idején 5 éves korában határozta el, hogy állatorvos szeretne lenni. Rengeteg olyan programot csináltunk, rendezvényeken vettünk részt, aminek köze van hozzá. Mikor eljött az idő, hogy középiskolába megy, már évekkel előtte tisztában voltunk, hogy mire van szükség, ezért kifejezetten biológia-kémiai tagozatra ment gimibe. A egyetem saját érettségi előkészítőjére járt (ami már akkor sem volt olcsó mulatság: 2009-ben 110 ezer Ft). Emelt szinten érettségizett mindkettőből (kellett is, mert követelmény a felvételihez). A sokévi felkészülés, anyagi támogatás és színjeles érettségi bizonyítvány ellenére sajnos mégsem jutott be.

Szóval neked nem hiszem, hogy ajánlanám a próbálkozást, hiszen még alap dolgokkal sem nagyon vagy tisztában. Az állatorvosi szakma nem arról szól, hogy aranyos kutyusokat és cicusokat simogatunk nap mint nap. Igazából én a felvételt egy gyakorlati vizsgával is kiegészíteném, és ez nyomná a többet a latban. Nagyon nem mindegy, hogy valaki hogyan viszonyul az állatokhoz, és főként az állatok őhozzá. Ez az, amit nem lehet megtanulni.