Egy apa hogy foglalkozik a lányával?

Hát én játszottam szerepjátékokat a lányaimmal, de azt hittem belehalok az unalomba… nem a lányokat untam, hanem azt, hogy a babák teát főznek mert vendéget várnak, stb. stb. Társasozni egy fokkal jobb, de abból is elég volt 1 kör… kézműveskedni is próbáltam velük, az is okés, úgy kb 15 percig max… meg báboztam nekik, próbálkoztam ezzel azzal hősiesen, de nem mondhatom, hogy lelkesen merültem bele a játékba…

Azért valljuk be, sok pasi nemhogy nem babázott soha életében, de nem is kisautózott! Én gyerekkoromban is inkább olvastam, legóztam, de soha nem játszottam szerepjátékokat, nem is nagyon társasoztam, nem kézműveskedtem…

Amiket szívesebben csináltam a lányokkal: filmeztünk és utána megbeszéltük, főztünk, programozni tanítottam őket, és legfőképpen tanultam velük, mert ezt legalább én élveztem… (lehet, kicsit perverz vagyok)…

Tudomásul kell venni, hogy a legtöbb apukának ez nehéz szerep, mert nem élvezi a tipikus kisgyerekes játékokat. 🤷‍♂️

#28: Nem tudjuk a részleteket, lehet nem is akarta annyira. Teli van a világ ilyen esetekkel. De nyilván pont ezért lépett le. Majd lelép a kérdezőtől is aki szintén erőlteti a témát.

#21

Nem nagyon értem az utolsó néhány választ.

Ha egyszer a gyerekemmel játszom, akkor nem az én szórakozásom a cél, hanem az övé. Én amiatt érzem jól magam a játékban, mert látom, hogy ő jól érzi magát benne. Örülök az ő önfeledt vidámságának, és annak, hogy ehhez én is hozzájárulhattam.

Talán valamennyire habitus kérdése is: én hamar el tudom engedni a szülői tekintélyt, és szívesen válok lélekben újra gyerekké a játékban. Viszont annyira felnőtt maradok, hogy nem a magam akaratát erőltetem, hanem engedem, hogy úgy folyjon a történet, ahogyan ő akarja (amikor pl. plüssökkel, játékfigurákkal játszunk).