Megmondjam az anyámnak, hogy szerintem nem kéne megtartania a gyereket ilyen körülmények mellett?

Savlekötő, az a baj, hogy a mentális egészséggel kapcsolatos tudatossága a béka feneke alatt van ennek az országnak. Posztkommunista szeszély, hogy nincs psziché, ergo nincs pszichológia se, csak humbug. Meg jön "ösztönből".

Nem értik, hogy milyen komoly lelki károkat tudnak okozni annak a gyereknek, ha esztelenül bevállalják egy nem normális környezetbe. :/ Nem értem, miért jó, ha valaki fél az anyjától, és úgy érzi, hogy az apja számára egy teher, akinek hiába pedáloz a szeretetéért.

Mondom ha van egy kis csöpp eszük a rengeteg pénzből bejárónőt vesznek fel délelöttre. Éppen az új jövevény a remény arra hogy ha az anyának van egy kis csöpp esze előtte nem fog veszekedni. Amúgy a szűlés megterhelő egy nőnek és ebben az esetben az anyuka tartós boldogságának egy reménye a gyerek. Az új élet reménye miatt tartja meg a gyereket. A gyerek dolgai le fogják kötni, végre jött valami az életében, ami miatt fontosnak tarthatja magát, és le fogja kötni a felesleges energiáit, amit korábban arra használt hogy veszekedjen. . Az apuka pedig hozza este az uj pelenkákat gépiesen ellátja gyerekét, és mivel nem akart gyereket az egész nevelést rá fogja hagyni az anyukája. Tehát a nevelés nem lesz vita lehetőség. Persze az is lehetőség lenne hogy az apa elhagyja az anyukát mert nem bír aludni és nem tud a munkahelyen teljesíteni. Én helyette közeli albérletbe koltoznék onnan látogatnám az anyukát hogy lehiggasszam a veszekedését. (Ha ilyen férfi lennék mint ő).

Amúgy bármilyen meglepő, valami jónak kell lennie még köztük is ha az anyuka magához engedi az ágyban...

Szerintem ez nem a te dolgod, főleg, ha már csak látogatóba jársz haza. Az egyetlen, amit tehetsz, ha valóban sajnálod a tesódat, hogy mellette leszel, mint olyan ember, aki meghallgatja, akivel beszélhet a dolgairól.

A leírásod alapján anyukád sajnos egy kitartott nő, aki nem akar dolgozni sem, a pénzért van a párjával már hosszú idők óta. Lehet, hogy most, hogy te már nem laksz ott, egy tudatos stratégia részéről, hogy vállalja ezt a gyereket, nehogy a párja elhagyja most, hogy már nincs ott egy gyerek a képben, akiért anyagi felelősséget érezne. Te ebben a történetben nem tehetsz mást, mint amit fentebb írtam, próbálod minimalizálni a lelki károkat, amiket a gyereknek okoznak. De amúgy nem a felelősséged a dolog, ha nem akarod, jogod van ahhoz is, hiszen nem a tied. Szomorú, hogy felnőtt emberek így gondolkoznak, mint anyád, hogy inkább élnek egy házasságban, amit utálnak, csak dolgozni ne kelljen.