Van-e értelme tervezni a párommal, ilyen körülmények mellett?
Tanácstalan vagyok. 25-26 évesek vagyunk, másfél éve tart a kapcsolat. Nem élünk együtt, de minden nap találkozunk.
Szeretjük egymást és elég kiegyensúlyozott a kapcsolat, nincsenek veszekedések, ha máshogy gondolunk dolgokat,mindig próbáljuk egymás szempontjait figyelembe venni. (DE! nem élünk együtt, ha arra kerülne a sor, nem tudom, hogy működnénk együtt a mindennapokban, mert, még nem próbáltuk.)
Én albérletben lakom, 2 másik lánnyal. Távoli városba költöztem, mert ott kaptam a szakmámban munkát, egy évre terveztem azt ott tartózkodást, de közben megismertem őt, és miatta maradtam. Egyikünknek sincs pénze saját lakásra, együtt élni csak szülőknél tudnánk.
Én náluk nem lakhatok (anyukája nem engedné, de én sem jönnék ki az édesanyjával együtt élve), ő pedig nem hajlandó elkötözni az ország másik felébe, ahol az én családom van. De ő amennyit keres+én az albérletet fizetem és alig marad meg így pénzem, így sosem lesz saját lakásunk.
Van-e értelme így fenntartani ezt a kapcsolatot, hogy ő nem mozdulna el a saját városából, de én úgy érzem, itt nincsenek meg az életem anyagi feltételei?
Sajnos más gondom is van. Én már szeretném az összeköltözést, nem csak az anyagiak végett, hanem mert szeretném, ha kiderülne, a mindennapokban, együtt élve is jól meglennénk-e, vagy sem. És, szeretem is, és szeretnék hozzá közelebb kerülni ilyen téren is.
Ő viszont abszolút jól megvan az anyukájával. Ha én nem pedzegetem, eszébe sem jutott volna az összeköltözés gondolata 1,5 év után sem. Úgy van vele, így is minden nap találkozunk, aztán "majd idővel" összeköltözünk. Az sem jut eszébe, hogy ideje lenne kipróbálni, hogy működik-e, mert az együtt élés teljesen más, mint a napi szintű találkozgatás.
Testvére összeköltözött a párjával, ők mondogatják neki jó ideje, hogy két ember sokkal könnyebben kijön, mint egy, és pár hónapja én is gyakran mondom neki, hogy anyagilag én így belekényszerülök, hogy hazaköltözzem, vagy külföldön vállaljak munkát, mert ennek semmi értelme, hogy itt alig marad pénzem az albérlet fizetéssel.
Ezekre a külső nyomásokra jut eszébe, hogy "össze kellene költöznünk", de magától nem gondolna rá. Oké, igaza van, saját lakásra jelenleg úgyse lenne pénzünk, de olyan irányba sem lépne, hogy több pénzünk legyen.
válasza:
válasza: válasza:Én nem azon aggódnék, hogy mivel a párod nem akar ebből a városból eljönni, sosem fog megoldódni az összeköltözés problémája.
Én azon aggódnék, hogy van valami, ami neked probléma, a párod pedig a füle botját sem mozgatja. Az nekem teljesen elfogadható, hogy ő nem vágyik összeköltözésre, de az nem, hogy valami nem válik neki attól problémává, hogy nekem az (ha érted, mire gondolok). Tehát én elvárom, hogy én legyen a páromnak olyan fontos, hogy ami nekem fontos, az neki is legyen fontos, már önmagában azért is, mert az nekem fontos (és persze ez fordítva is működjön). Ebből következően, ha valami nekem fontos és nem teljesül (=probléma), akkor az neki is legyen probléma (hiszen ami nekem fontos, az neki is fontos, tehát ha nem teljesül, akkor egy neki fontos dolog nem teljesül, tehát közös a probléma).
Az a gyanúm, hogy ez nálatok nem működik. Ha a lakásgond meg is oldódik, akkor is elő fog ez jönni másutt. Szerintem ezt a problémát kezeljétek, mert ez a lakásbaj gyökere.
Egyszerűen, mintha ő nem látná a jövőt. Mondja, hogy "tervez" velem, de ezekből a tervekből magától még 5-6 év múlva se lenne semmi szerintem. Az összeköltözés, meg hogy nem lakhat az anyjával a végtelenségig, ez a gondolat is csak külső nyomásra jut eszébe.
Én 25 vagyok, nagyon szeretem a gyerekeket, el se tudom képzelni, hogy nekem ne legyen. 31-32 évesen legkésőbb szeretnék szülni. De ahhoz, megfelelő pár kell, akivel ki is kellene ismerni egymást előtte. Épp ezért nem akarok huszonévesen éveket eltölteni járogatással együttélés nélkül, ahol igazából nem tudom, "mit veszek". Nem házasság, meg eljegyzés kell nekem, csak az, hogy lakva kiderüljön, illünk-e egymáshoz.
Neki ilyen, abszolút eszébe sem jut:(.
válasza: válasza:Szerintem érdemes várni, ha jól megvagytok és szeretitek egymást. Nem kell rögtön saját lakásban gondolkozni, először legyen a cél egy kicsi albérlet, akár egy garzon, vagy egy másfél szobás lakás. Ilyeneket már lehet úgy bérelni Budapesten, hogy az egy főre jutó havi költség 25-30 ezer körül van, vidéken általában olcsóbb ennél. Lehet, hogy most nem lenne rá pénzetek, de ha elkezdetek spórolni és mindketten kereső emberek vagytok, akkor szerintem sikerülhet. Kipróbálnátok az együttélést az albérletben, és ha megy, akkor lehet komolyabban gondolkozni a jövőre nézve is. Egy ismerősömék 3 éves koráig nevelték a kislányukat egy egyszobás, galériás garzonban - ők aludtak fent, a kicsi lent, és igazából jól megvoltak. Persze mindenki nagyobb lakásra vágyik, csak mondom, hogy az együttélés kipróbálására nem kell rögtön saját ingatlanban gondolkozni.
Amúgy mi is hasonló helyzetben vagyunk a párommal. Igaz, mi még csak 22-23 évesek vagyunk, és egyetemisták, de már 3,5 éve együtt vagyunk, és bizony már szeretném az összeköltözést. Most még legalább egy évig nem tudunk összeköltözni, abba meg bele sem gondolok, hogy állandó munkája mikor lesz mindkettőnknek, szerintem úgy 26 éves koringig egyikünknek sem az egyetem miatt. De eszünkbe sem jut szétmenni, most éppen azt céloztuk meg, hogy idén spórolunk, elvállalunk minél több munkát a suli mellett, és akkor jövőre összejöhet egy kis albérlet közösen.
Sok sikert nektek is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!