Ilyen körülmények mellett hogy mondjuk el a szüleimnek az eljegyzést?
Fél éve volt egy barátom, akit nem kedveltek a szüleim, pedig több, mint 3 évet voltunk együtt. Aztán tavasszal szakítottunk és engem ez eléggé megviselt, egyszer kórházba is kerültem. De közben ott volt a szüleim boldogsága is, hogy vége a kapcsolatunknak, akármikor beszéltünk, meghallgattam, mennyire büszkék rám, hogy rájöttem az igazukra és szakítottam a barátommal, tudták ezt előre, stb.
De újra együtt vagyunk, eljegyzett és ezt tudniuk kell előbb, vagy utóbb.
válasza:Miért nem szeretik a szüleid? Van rá valami okuk?
Hány évesek vagytok?
Az elég durva, hogy kórházba kerültél a szakítás miatt. Ennyire senki miatt sem szabad kikészülni. Talán nem véletlen, hogy a szüleid féltenek tőle.
válasza: válasza: válasza:Hány éves vagy? Otthon laksz?
Ha nagykorú vagy és már jegyben jártok illene összeköltözni és akkor a szüleid mondókáját sem kell nap mint nap hallgatnod.
Én 19 éves vagyok, Ő 22.
Azért nem szeretik, mert miatta változtam meg... Vagyis ez nem teljesen így van, de köze volt hozzá.
Mielőtt megismerkedtünk, a szüleimnek volt egy csendes, visszahúzódó, okos, versenyszerűen táncoló lányuk. Aztán megismerkedtem vele, nagyon jóban lettünk (először csak barátok voltunk) és mellette nem éreztem azt a nyomást, amit a barátnőim és a családom mellett. Nem próbáltam mindent tökéletesen csinálni és nem is féltem, hogy elítélne bármiért. Ő volt az első, akinek elmondtam, mennyire utálok táncolni.
Szóval a szüleim szemében Ő volt az, aki egy "lázadót" csinált belőlem és hasonlók. Az sem segített, hogy nem az a "szülők kedvence" típus volt, hanem magabiztos volt, nem félt Apától és sose esett pánikba.
De furamód igaza volt, pl. azokról a barátnőimről kiderült, hogy nem is igazi barátnőket, akiket nem bírt elviselni. Vagy hogy mennyire boldogtalan lennék akkor, ha arra az egyetemre mentem volna, amit a szüleim akartak.
Szerencsére nem lakom otthon.
Már szinte így is együtt lakunk, csak van még néhány dolog, amit át kell beszélnünk, mielőtt hivatalosan is összeköltöznénk.
válasza:Kérdező, hát nem tudom, én - elolvasva a kérdésedben leírtakat - már-már kéjelegve mondanám el, lassan, részletesen, kiélvezve az orcára esésük minden percét - nem tudom, hogy vagy vele, de nekem herótom van az ilyen "meghallgattam, mennyire büszkék rám, hogy rájöttem az igazukra és szakítottam a barátommal, tudták ezt előre, stb. " típusú emberektől...
Mindenesetre valszeg vissza fognak venni magukból ezek után...
válasza: válasza:...meg van, hogy a szülőnek és a gyereknek nem egyezik a gondolkodása, értékrendje, és a szülő mindenáron a sajátját akarja a gyerekére kényszeríteni... ilyenkor szokott előállni ez a kérdésben szereplő eset, amikor a gyerek nyilván a saját értékrendje, gondolkodása alapján választja ki a saját társát, a szülőnek meg ez baromira nem fog tetszeni, mert így azt fogja megélni, hogy a gyereke gondolkodása megerősítést nyert, ő meg esélytelenné vált... tipikusan ebből jön a "mennyire büszkék rám, hogy rájöttem az igazukra" - mondat...
Kérdés, hogy az ilyen szülőnél mire kell blazírozni, szerintem hosszú távon ennél a típusnál pont nem a infó-csepegtetés jön be, mert attól folyamatosan a saját "terelgető-nyesegető-csak jót akaró" ábrándjait fogja újjáépítgetni. Amíg, ha az ember egyértelmű, drasztikus módon szembesíti a dolgokkal, akkor talán elgondolkodik és magába néz... az első esetben max átnéznek a srácon, és tovább próbálják fúrni a kapcsolatot... a másodikból még akár egy elfogadás, normális családi viszony is lehet.
válasza:Nem voltam belé "betegesen" szerelmes, csak miután szakítottunk, Ő teljesen eltűnt... Semmit nem tudtam róla, eltűnt mindenki elől és ez volt a legrosszabb.
A szüleim pedig azok a típusok, akik bármit megtesznek azért, hogy minden úgy legyen, ahogy ők akarják.
Pl. nem vettek fel a megye egyik legerősebb gimijébe még évekkel ezelőtt, de nem is akartam azt annyira. Erre elintézték, hogy felvegyenek és évekig küszködtem a tanulással, mert tudtam, hogy én nem vagyok odavaló.
Vagy a szakítás után 2 héttel már Anya próbált rábeszélni, hogy találkozzak a barátaik gyerekeivel, merthogy ilyen-olyan egyetemre járnak, x összeget fognak majd örökölni, több nyelven beszélnek, stb.
Mindig az akaratukat akarták rajtam érvényesíteni.
Mára valamennyit ez változott, főleg, mióta kijelentettem, hogy én nem megyek az orvosira, mert engem nem az érdekel és rosszul vagyok a vértől, hiába mondják, hogy "majd megszokom".
De azért még mindig érzem a beszélgetésük közben magamon is azt, hogy elhallgatok néhány dolgot és hogy ez így jobb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!