Ilyen körülmények mellett hogy mondjuk el a szüleimnek az eljegyzést?

Kérdező, a #10-es hozzászólásodban tökéletesen megerősítetted a feltételezésem. Az ilyen szülők valójában a létezHETő legkártékonyabbak, mert ha az embernek nincs piszok nagy mázlija, akkor ezek mellett a "terelgető, nyesegető, csak a legjobbat akaró" szülők mellett egyszer csak azt veszi észre mondjuk 30 évesen, hogy van egy munkája ami a szülőknek tetszik, van egy párja, aki a szülőknek tetszik, van egy élete, ami a szülőknek tetszik - és a sajátéletét, vágyait, álmait, értékrendjét meg ellopták, eltűnt valahol. És azt akkor már nem lehet visszacsinálni, csak folytatni ezt a tényleg ördögi kört, hogy a gyerek majd szülőként a saját gyerekében akarja megvalósítani önmagát...

Ehhez képes a klasszikus agresszívak, meg nemtörődönök meg mindenféle köztudottan rossz szülők bagatell semmiség, mert ott nyilvánvaló a képlet, az ember időben tud lépni.

A legdrámaibb ezekben a szülőkben, hogy ők tényleg meg vannak győződve arról, hogy csak jót csinálnak, mert képtelenek értelmezni, hogy egy másik ember az akkor is másik ember, ha történetesen a gyerekük. Tökéletesen hasonlóak a viccbeli kisdobosokhoz, akik akkor is átkísérik az úton a vak nénit, ha az nem akar átmenni, azzal a tudattal, hogy most ők tényleg jót tesznek, mert ők jobban tudják, hogy ott most át kell menni - közben meg csuklóból többet ártanak mint mondjuk egy bántalmazó alkesz.

Neked láthatóan szerencséd van, mert még nagyjából időben felébredtél és léptél - mondjuk jobb lett volna, ha még a gimi kapcsán sikerül kikényszeríteni a saját akaratod, de így se rossz, így sem veszítettél túl sokat. Viszont nem akarlak elkeseríteni, de az ilyen szülő általában képtelen a változásra, ha megéri a 100-at, pont ugyanúgy meg lesz győződve a saját igazáról. Az ilyennel egyet lehet tenni, minimálisra kell redukálni minden olyan lehetőséget, amikor bármibe is módja van beleszólni, kavarni. (különösen akkor kell erre majd vigyázni, ha a pároddal lesz valami törvényszerű konfliktusod, vagy gyerekvállalás környékén - biztos lehetsz benne, hogy egyből ott teremnek "de én megmondtam"-mákonyt csepegtetni és feszkót kelteni...)

És ez persze nem jelenti azt, hogy a párkapcsolatod okvetlen tökéletes lesz, arra pont ugyanannyi esélyed van, mint bárki másnak manapság. De - ezt kell megérteni - semmiképp nem igazolja a szüleid "bezzegőkmegmondták"-ját... az a mai élet szokvány, normális kockázata, tök függetlenül attól, hogy a szüleid mint mondtak meg vagy mit nem...

Ez tök jó, hogy segített ráébreszteni, hogy mit nem akarsz, de azt azért kitaláltad, hogy mit akarsz? Vannak terveid pl. mit fogsz tanulni az orvosi helyett?

Az eljegyzés borzasztó korai még, nemcsak az életkorod miatt, hanem mert most kezded megismerni saját magad. Most ennek kellene a legfontosabbnak lennie, hogy megismerd és megvalósítsd magad. Különben tényleg az lesz, hogy eddig a szüleid befolyásoltak, most pedig a barátod befolyása alá kerülsz. (Az eddigi hozzászólásaidból is ez érződik kicsit).

Szerintem meg egyáltalán nem korai, mert a kérdésből is egyértelmű, hogy amint a Kérdező egyedül marad, a szülei rögvest megjelennek a képben eszet osztani... másfelől meg egy jó párkapcsolat egyáltalán nem zárja ki a fejlődést, tanulást, sőt, valójában sokkal inspiratívabb, mint egy "korlátozó-terelgető" szülői környezet vagy a magány - a párom érettségi előtt állt még amikor összejöttünk, mára 2 diplomája van.

Az meg, hogy valakinek mi a viszonya az együttéléshez vagy az eljegyzéshez, vagy a házassághoz épp, az kifejezett magánügy...

Másfelől a Kérdező nyilván azt is egyértelművé akarja tenni, hogy egyszer és mindenkorra nem kér a szülő párválasztási beleszólásaiból, tanácsaiból - ami megint inkább jó döntésnek tűnik.