Mit szólnál, ha a 15 éves lányod cigizne mert egy barátja megkínálná?

Számomra ez egy lózung, amit próbálsz ebbe belemagyarázni. Üres szavak.

Persze hogy önálló lény, ettől még nem kell engedni hogy hülyeséget csináljon, ha annyira akarja úgyis megteszi, de hogy még az van kikiáltva mindenféle autoriter basáskodó szülőnek aki nem nézi ölbe tett kézzel hogy a gyereke bagózik, mert egy könyvben ezt írták ez nevetséges.

U.I: Nem veled van bajom, nem téged tartalak nevetségesnek hiszen nem ismerlek, csak ezt a hozzáálást amit olvasok tőled. Bár tény hogy az a könnyebb út..

Igen? Üres szavak? Majd a példák nem lesznek üresek, amikor a gyereknek titkolóznia kell a szülei előtt. Engem is szigorral próbáltak féken tartani és mi lett az eredménye?: 12 évesen folyamatosan hazudtam a szüleimnek, hogy az osztálytársaimmal délutánonkénk kint játszhassak, és 15 éves koromban pedig titkoltam előttük, ha rágyújtottam egy szál cigire, és persze jött a fű, pia, meg egyéb kemikália.., az utóbbiról természetesen mai napig nem tudnak. Nincs is normális kapcsolatom a szüleimmel. Pontosan amiatt nem mert az ő társaságukban meghallgatásra és megértettségre nem találtam, csak leb@szásra, megszégyenítésre, persze nem mondanám, hogy olyan rossz dolgom volt, természetesen voltak jobb napok is, de az a velük töltőtt idők 10-20%-a talán? Kevés.. Szóval elvárni egy tinédzsertől, hogy fogadjon szót az olyan, mint egy vaddisznót wc-re szoktatni és megdícsérni, hogy milyen ügyes volt xd.

Azonban, ha a szülő tudja, hogy mit csinál a gyereke, mert megvan köztük az a kölcsönös bizalom, hogy a gyerek bármit elmodhat neki, akkor a gyerek kevésbé érzi azt, hogy kompenzálnia kell a hiányosságokat. Így pedig a rá leselkedő "veszélyt" is könnyebben elkerüli.Szóval kedves válaszoló az érveimmel vagy velem vitába szállhatsz, de a pszichológiával nem.

Én ebben nem tudok neked segíteni.

Am csak hogy vitába szálljak kicsit még veled. Öhm..azt ugye tudod hogy nincsen abszolút jó szülő, tudod olyan is van hogy valakinek a ismérveiddel nézve is "jó" szülei vannak, jók a körülmények, minden lehetősége megvan rá hogy egy sikeres egészséges felnőtt legyen és mégis egy drogos senki lesz. Meg az ellenkezője is igaz lehet.

Én azt vallom hogy nem lehet könyvből gyereket nevelni. Vitába lehet szállni a pszichológiával is. Már csak két pszichológus sem ért feltétlenül mindenben egyet. Az meg de pláne vitatható hogy te egy az egyben magadra húzod egy bizonyos pszichológusnak az egy bizonyos elmélet ami éppen pont neked ad igazat és magyarázatot hogy miért a szüleid miatt értek olyan dolgok amiket te igazából nem akartál, csak az elfojtás miatt csináltad. Ha annyira jártas vagy a pszichológiában akkor nyilván tudod hogy elég sok tényezős a dolog, emberek azért járnak pszichlógushoz hogy ezt személyre szabottan kiderítsék aztán vagy sikerül vagy nem...

De ennyi erővel ez kb olyan mint amikor itt gyk-n öndiagnosztizálják magukat emberek egy webbeteg cikk elolvasása után aztán tényként közlik hogy nekik agyrákjuk van ahelyett hogy orvoshoz mennének.

Amiket leírtál egyébként a kölcsönös bizalomról ez igaz és szép és jó viszont nem értem hogy az én álláspontom miért ütközik vele. Hol torpedózom meg azzal ha kijelentem hogy ilyen esetben mint amit a kérdező ír, igenis próbálok ráhatni a gyerekemre és lehetőleg elérni hogy ne bagózzon. Mi ezzel a probléma?

Miért lesz majd nagyobb eséllyel drogos a gyerek, ha a szülei, nem szigorúak vele? Azzal, hogy egy gyerekkel nem vagyok szigorú, az még nem azt jelenti, hogy el fogom kényesztetni, vagy ráhagyok mindent. Van különbség a dilettantizmus és a nem szigorú nevelés között. A feltétel nélküli szeretet az, ami legjobban segít a gyermek egészséges testi és lelki fejlődésében. És igen, minek egy gyereket nevelni, egy gyereket szeretni kell. Ha azt akarod, hogy a gyereked ne hazudjon neked, akkor nem kérdezed, nem faggatod, nem tiltod, nem fegyelmezed, mert ezek nem a feltétel nélküli szeretetet képviselik, hanem a te elvárásaidat zúdítod a gyerekre. Igenis tiszteletben kell tartani, hogy a gyerek egy önálló szabad akarattal rendelkező lény, akárcsak te. Ettől függetlenül oda lehet figyelni a gyerekre, főleg mikor beszél hozzád (es tényleg figyelsz rá és nem a telefont nyomkodod). Csakis így alakulhat ki a szülő és gyermek között a kölcsönös bizalom. Én úgy vagyok vele, hogy inkább tudjam, hogy a gyerekem szokott "csínytevésekben" résztvenni, minthogy titkolózzon előttem, mert így olyat elsunyítana előttem, amit feltétlenül el kell mondania nekem. A legjobb szülői hozzáállás, ha a gyerekkel éreztetik, hogy történjék bármi a gyerek elmodnhat a szüleinek bármit, mert ők a cinkosai, nem pedig az idomárjuk. Ilyen esetben sokszor komoly veszélyeket lehet elkerülni. Gondolok itt arra, hogy a gyerek holtrészeg haverját haza meri hozni a szüleihez, hogy segítséget kérjen tőlük, minthogy az ő tapasztalatlansága miatt bajba kerüljenek. Mi ez ha nem felelősségteljes hozzáállás? Nem mellesleg inkább tudjam, hogy a gyerekem mit csinál, minthogy ne tudjam. És nem vagyok hajlandó eltiltani azoktól a barátaitól, akik kiélik a fiatálságukat és netán cigiznek füveznek és isznak. Ha bagózik akkor bagózzon, majd beosztja szépen a zsebpénzét és majd rájön, hogy az emelkedő dohányárak miatt nem tudja űzni olyan könnyen ezt a szenvedélyét.

"Amiket leírtál egyébként a kölcsönös bizalomról ez igaz és szép és jó viszont nem értem hogy az én álláspontom miért ütközik vele." -nem győzöm magam ismételni. A gyerekek nagyon furfangosak tudnak lenni, ha tiltásról van szó, és ezt nemcsak saját magamról tapaszaltam. Lehet, hogy te mindent megteszel azért (netán olyat is, amiért a gyereked gyűlölne), hogy a tiszta cigimentes életmódra neveld. De ezt a gyerek kényszerítésnek fogja fel és hozzád hasonlóan mindent meg tesz azért, hogy megszegje a "szabályokat" és élvezze a fiatalságát. Persze ez nem törvényszerű mert van az a gyerek, akit kordában lehet tartani, a szülő vele szemben könnyebben felveszi az állatidomár szerepet. És igen meglehet azok a gyerekek sokáig nem fordulnak az "önpusztítás felé", viszont belülről marcangolják szét magukat annyi lesz bennük a frusztráció. Ez meg miért jó?

"Hol torpedózom meg azzal ha kijelentem hogy ilyen esetben mint amit a kérdező ír, igenis próbálok ráhatni a gyerekemre és lehetőleg elérni hogy ne bagózzon. Mi ezzel a probléma?" - úgy torpedózod kérlek szépen, hogy elvárod tőle, hogy a te tetszésednek megfelelően viselkedjen, és nem adod meg neki azt a lehetőséget, hogy ismerkedjen a világgal, ismerjen meg új dolgokat, feszegesse a határait.

Nem tudom, pl nem jó úgy LSD-ézni, hogy közben a gyerekkori traumák feltörnek (most itt nen rólam van szó). Pl egy acid trippet frusztráltan nem biztonságos végigcsinálni (volt aki azt flashelte be h egy szibériai tigris és 30-40 kilómétert meztelenül négykézláb lerohangált a cseh-lengyel erdőkben, és erről erdei fevételek vannak xd, jó bár mondjuk ő elég erős cuccot vehetett be). Nem az a célom, hogy a gyerekemből drogos alkoholista legyen, de nekem fontos, hogy akár ilyenben is tanácsot tudjon kérni tőlem. INKÁBB TŐLEM, mint a tapasztalatlan ismerőseitől. Nem mellesleg azért sem szabad ráerőltetni az akaratunkat egy gyerekre, mert komoly lelkisérüléseket okozhatunk neki. És netán olyannyira kíváncsi, hogy bevesz valamit úgy, hogy teli van frusztrációkkal, akkor komoly veszélybe sodorhatja magát, ha nem tudja kezelni ezt a helyzetet. És SEMMI GARANCIA NINCS ARRA, hogy a gyerek nem fog inni-cigizni-drogozni, legyen itt szó "jól nevelt" vagy hányattatott sorsú gyerekről. Pontosan ezért nem kéne tabuként kezelni ezeket, pontosan ezért fontos, hogy a gyerek merjen beszélni a szüleivel erről. Itt nem csak mély lélektanról van szó, hanem komoly morális kérdésekről.

Szerintem egy olyan embernek akinek magának is segítségre van szüksége az nem igen tud segíteni másoknak, főleg ne adjon tanácsokat. Bocsi, de nekem ebből az egészből ez jön le irányodba hogy valami nálad nem oké.

Nincsen sem kedvem sem energiám az egészre válaszolni, de egy két dologra szeretnék visszakérdezni.

"úgy torpedózod kérlek szépen, hogy elvárod tőle, hogy a te tetszésednek megfelelően viselkedjen, és nem adod meg neki azt a lehetőséget, hogy ismerkedjen a világgal, ismerjen meg új dolgokat, feszegesse a határait"

Mi van??? Mindezt leszűrted abból hogy arra nevelném hogy ne bagózzon???

"-nem győzöm magam ismételni. A gyerekek nagyon furfangosak tudnak lenni, ha tiltásról van szó, és ezt nemcsak saját magamról tapaszaltam. Lehet, hogy te mindent megteszel azért (netán olyat is, amiért a gyereked gyűlölne), hogy a tiszta cigimentes életmódra neveld. De ezt a gyerek kényszerítésnek fogja fel és hozzád hasonlóan mindent meg tesz azért, hogy megszegje a "szabályokat" és élvezze a fiatalságát. Persze ez nem törvényszerű mert van az a gyerek, akit kordában lehet tartani, a szülő vele szemben könnyebben felveszi az állatidomár szerepet. És igen meglehet azok a gyerekek sokáig nem fordulnak az "önpusztítás felé", viszont belülről marcangolják szét magukat annyi lesz bennük a frusztráció. Ez meg miért jó?"

Ez a tiltás neked ez honnan jön am? Mert én egyszer sem használtam ezt a szót. De pláne hülyeség önmagában a tiltással természetesen nem lehet megnevelni. Mondom hogy kötözködsz. Mintha neked az lenne a fixa ideád hogy milyen király dolog ha a 15 évesek bagóznak, hát mennyire hozzá tartozik már a szabad élethez és a határaik feszegetéséhez az hogy ott a kis kezükben a bagó, hát tényleg :D Igazad van, nem is kell foglalkozni vele, majd ő eldönti :)

"emelkedő dohányárak miatt nem tudja űzni olyan könnyen ezt a szenvedélyét."

Oh hát persze, mintha tömegesen szoknának le az emberek a magasan emelkedő dohányárak miatt..

"Pontosan ezért nem kéne tabuként kezelni ezeket, pontosan ezért fontos, hogy a gyerek merjen beszélni a szüleivel erről. Itt nem csak mély lélektanról van szó, hanem komoly morális kérdésekről."

Tényleg? Pedig én pont az ellenkezőjét gondoltam:) Azta

" Nem az a célom, hogy a gyerekemből drogos alkoholista legyen, de nekem fontos, hogy akár ilyenben is tanácsot tudjon kérni tőlem. INKÁBB TŐLEM, mint a tapasztalatlan ismerőseitől. "

Ez fenomenális. Nagyon szerencsés helyzetben lesz a kölök :)

Kedves, nagyon okos 18-aska, kérlek írd már le azt a módszert, amivel te ténylegesen meggátolod a kamasz gyerekedet abban, hogy (akár suliidőben is), dohányozzon? Tényleg baromi kíváncsi vagyok erre.

Ha akar, akkor talál rá alkalmat, mint írtam, maximum azt éred el, hogy hazudik neked.

"Kedves, nagyon okos 18-aska, kérlek írd már le azt a módszert, amivel te ténylegesen meggátolod a kamasz gyerekedet abban, hogy (akár suliidőben is), dohányozzon? Tényleg baromi kíváncsi vagyok erre.

Ha akar, akkor talál rá alkalmat, mint írtam, maximum azt éred el, hogy hazudik neked."

Na már megint én vagyok elővéve? :D

Bocs hogy ezt mondom de te nagyon satu vagy. Hányszor sorolod még fel hogyan fog dohányozni egy gyerek aki akar?? Mintha ez erről szólna? Te vagy a 15 éves gyerek akiről a kérdésben van szó vagy mi?

Mindenre van egy b terved?? :D

Mit tudom én hogyan akadályozom meg. Majd a helyzet hozza. Nem fogom neki azt mondani dohányozzál nincsen vele semmi gond.. Mint minden normális szülő. Mit szeretnél hallani?? Ha azt mondom szar szülő leszek és az én gyerekem is biztos bagózni fog ha a fejem tetejére állok is akkor megnyugszol te vaddisznó? Mert akkor vedd úgy hogy azt mondtam.

Nő vagyok, nem "vaddisznó", emellett imádom a gyerekeket (a szakmám is kisgyermeknevelő), de a tények bizony tények.

"Majd a helyzet hozza"...hát, ha te így akarsz gyereket nevelni, sok sikert hozzá. 😂

Ebből van millió, amit tapasztalok, már 2-3 éves korban is, hogy a kedves szülő nem képes a saját gyerekét normálisan megnevelni, de tőlünk elvárják, hogy helyettük ezt megtegyük.

Ennek az az eredménye, hogy csodálkoznak, hogy nekem szótfogad a gyerek, őket meg lexarja... 😂