Van-e ezeknél a negatív érzéseknél megoldás,visszaút?
Az itteni hasonló kérdésekre adott válaszokból kiindulva többségben elfogtok ítélni,erre számítok.Kérlek ne tegyétek.Eléggé szenvedek így is,és nem látok megoldást.Szóval férjemnek van két nagykorú gyereke (lányok),mindkettő már párral él.Mi hat éve ismerkedtünk meg,már akkor is nagykorúak voltak és sosem laktam velük.Ritkán találkoztunk,ritka alkalmakkor jó volt a viszonyunk.Miután páromtól (azóta a férjem) kirepültek a gyerekei,eladta vidéki házát és az én városomban vásárolt egy másik kisebbet.Itt lakunk évek óta kettesben.
Azt hozzáteszem nagyon jól indult a kapcsolatunk,szerelmesek voltunk,mindketten azt éreztük életre szóló társra találtunk egymásban.Mégis ahogy telik az idő egyre rosszabb kettőnk viszonya.Kifejezetten azt érzem ez legnagyobb részt a gyerekei miatt van.Rengeteget beszélgettünk az elején,ma már szinte alig,ellenben gyakorta azt hallgatom mennyi mindent bír beszélni gyerekeivel.Ez rettentő rosszul esik hogy nem velem beszéli meg a dolgait.Ő azt mondja azért nem mert sokat veszekedtem vele.Igen,de ezek a veszekedések részemről okkal történtek,mert mellőzöttnek éreztem magam.Eleinte azt éreztem első vagyok párom életében,nagyok a gyerekei és nem is vele élnek,már egymással beszéltünk meg mindent.Aztán észrevettem hogy minden fontos alkalmat,ünnepet,találkozást párom a gyerekeivel beszél meg.Vagy hogy mikor jönnek látogatóba hozzánk,azt is.Engem meg sem kérdez mit szólok hozzá,volt-e valami programunk az sem számít.Ha jönnek akkor teljes mértékben félre taszítottnak,mellőzöttnek érzem magam,akinek annyi feladata van hogy főzzön és készüljön rájuk.Annyit kértem csak úgy bánjon velem mint egy feleséggel.Velem beszélje meg az őt is érintő dolgokat,az ünnepeket,stb.De ő minden esetben első helyre teszi gyerekeit ha valamit kérnek tőle vagy jönnek,az én esetleges akár kicsi módosítási javaslatom sem érdekli.Állítólag szeret,ennek ellenére úgy érzem csak használ engem bizonyos dolgokra,hiszen nekem bizonyítanom kell ahhoz hogy számítsak az életében,míg gyerekei semmit sem tesznek,inkább kihasználják,mégis ők az imádnivalóak.
Én értem hogy a gyerek az szent,mégis rettentően rosszul esik a bánásmódja felém.Ne ítéljetek el,tanácsot szeretnék mit tegyek.Hibás-e a párom,vagy ez mennyiben az én saram hogy ilyen érzéseket érzek.Van-e ebből az egyre rosszabb házasságból így kiút.
Más úgymond mozaikcsaládban is Istenként tekint az apuka a gyerekére?
Aki ha bármit tesz elnézhető,míg a feleség hibája az nem.
Köszönöm szépen a válaszokat.
Más válaszolókkal ellentétben én nem látom reménytelennek a kapcsolat megjavítását.
Lehetne szaporítani a szót, cáfolni más válaszolók érvelését, véleményét, de száz szónak is egy a vége: ülj le a férjeddel erről beszélgetni, és ha kicsit is nyitott arra, hogy párterápiára menjen veled, akkor vágjatok bele!
Én úgy látom, a nézeteltéréseitek jelentős részben kommunikációs problémából fakadnak, amik simán megjavíthatók.
Most már teljesen összezavarodtam.Többségében az a véleményetek hogy nem szeret már a párom.Ha így van,az a sok vitának az eredménye?Miért mondja akkor az ellenkezőjét?
Még annyit,ha valakinek nagykorú gyereke van,az a normális ha képbe kerülnek 100%-ig hozzájuk alkalmazkodik,vagy kellene a párjához is ha ő mást,máskor,vagy másképp szeretne?Nem is mindig,legalább néha.
Kérdező, szerintem jól írja itt a többség.
Amúgy a te házaddal/lakásoddal mi van? El tudsz költözni? Mert én akkor nem gondolkoznék egy percig sem. Ehhez a vergődéshez nagyon rövid az élet:(
Úgy fél éve-éve volt egy hasonló kérdés...
Hiába felnőttek a gyerekei, a férjed ajtaja mindig tárva-nyitva áll előttük, és ez rendjén is van. (Vannak ilyen családok. Én például kutyául szenvedek attól, hogy felnőttként megromlott a kapcsolatom az anyukámmal, és ahányszor mondom, hogy haza szeretnék látogatni a gyerekekkel, az unokáival, az utóbbi szűk egy évben állandóan lepattint. :()
Nem tudom, főleg az elmúlt egy év nagyobb részében milyen programokat tud áthúzni a látogatásuk, de mi lenne, ha megpróbálnád azzal visszaállítani a békét, hogy megmondod a férjednek, szóljon időben a gyerekei érkezéséről, hogy “megfelelően fel tudj készülni az érkezésükre”, bevásárlás, takarítás, stb. (és ezzel nem azt akarom mondani, hogy légy cseléd, de ezek a dolgok sajnos a legtöbb háztartásban a nőre hárulnak), és egy darabig ne akarj beleszólni, hogy neked mikor jó. Mindkettőtök egója erős, de egyben sértett; valamelyikőtöknek engedni kell, de úgy tűnik, erre a férjed nem vevő. Valamiért csak házasok vagytok, és ha ennyire komolyan gondoltátok, én bevállalnám kicsit, hogy én igazodok hozzájuk, mert sosem előnyös egy család közé állni, márpedig közöttük szoros (és régebbi) a kapocs, és az olvasottak alapján sok más esélyed nincs “javítani”.
Ugyanakkor nem világos, hogy csak a jövetelüket nem tárgyalja meg veled időben, vagy másról sem beszélgettek [annyit]. Természetes, hogy lanyhulnak idővel a nagy beszélgetések az idő múltával.
“Aztán észrevettem hogy minden fontos alkalmat,ünnepet,találkozást párom a gyerekeivel beszél meg.Vagy hogy mikor jönnek látogatóba hozzánk,azt is.”
A te programoddal, időbeosztásoddal gondolom, nagyjából tisztában van, tehát lehet, ezért nem faggat ki előtte, hogy mikor lenne jó neked, meg te úgyis otthon vagy; a neves napokat pedig te is tudhatod előre, így számíthatsz rá, hogy az ünnepek környékén találkozni fognak. Legfeljebb megelőzheted, és már hetekre előre mondhatnád finoman a férjednek, teljesen függetlenül pl. egy szülinaptól, hogy x napra programot tervezel magatoknak, ne foglaljon oda mást. Persze egy szülő még ilyen esetben is mondhatja azt, hogy bocsi, de az Julcsi szülinapjának hétvégéje, így azt fenntartom neki.
Próbálsz bekapcsolódni a társaságukba, amikor ott vannak a lányai?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!