Mérgező, negatív családtag ellen mit lehet tenni ? Egyik szülőmről lenne szó. Bővebben kifejtem a Megjegyzés rovatban...
Nos, a helyzet, hogy az egyik szülőmmel elég rossz volt a kapcsolatom mindig is, de úgy 1,5-2 éve még rosszabb lett a természete egy családi haláleset miatt- a párját elvesztette.
Emiatt 1,5-2 éve egyre nyomasztóbb lett itthon a hangulat, állandó feszültségek és veszekedés. Mindig rajtam vezette le az indulatát.
Alapjáraton ilyen volt mindig is, de elég nehezen viseltem. Ez ment vagy 1-1,5 évig itthon ez az állandó rossz hangulat, civakodás, míg végül elköltöztem egy albérletbe.
Így sikerült ignorálnom őt, akklimatizálódtam az új helyhez, az albérlethez. Jelentősen lecsökkentettem vele a kapcsolatot, nagyon minimálisat beszéltünk.
Viszont teljesen nem tudtam/vagy nem akartam megszüntetni eme szülőmmel a kapcsolatot. Néha hív telefonon, azt felveszem, de egyébként személyesen ritkán találkozok vele.
Igaz mondja, hogy anyagilag támogat, mert tanulmányokat folytatok, de akkor is picit megalázó úgy élősködnöm rajta, hogy nem is lakom vele együtt és elég rideg a viszonyunk.
Többször is támogatott pénzügyileg, de emiatt bűntudatot éreztem.
És nem tudtam teljesen elszakadni tőle, mert ünnepekkor is hív pl, és ha máskor nem, karácsonykor, szilveszter stb hazamegyek, mert nem akarom őket megbántani.
Illetve a testvéremmel jóban vagyok, vagy jobban kijövök, mint a szülőmmel és vele szívesen talákozok, de az a feltétel, hogy akkor haza kell jönnöm. Őt pedig nem akarom megbántani.
És bár a karácsony varázsa hatott egy ideig, a szülőm az ünnepek után megint elkezdte felvenni a kötekedő, morgó, veszekedő stílusát.
Én vagyok túl naív, hogy felülök a karácsony hívószavára és hazamegyek ünnepekkor ? Hogy hazamegyek a tesóm miatt, de az apám meg egy rakás elviselhetetlenség ?
A jövőben is menjek haza ünnepekkor, vagy semmi értelme ?
Eme szülőm igaz, hogy anyagilag támogat, de érzelmileg mindig is elhanyagolt, de nem lehet vele hosszútávon együttlakni, mert kiállhatatlan.
Eme szülőm...
Az ilyenek miatt szoktam át az írásbeli beadandók helyett a szóbeli vizsgáztatásra.
Igazából számomra elég érdekes a hozzáállásod. (Nem rossz indulatból, csak nem értem.) Azt értem, hogy édesapáddal amúgy sem jöttél ki, inkább elköltöztél.
De... Kisgyerek korod óta nem jösztök ki? Nem volt köztetek egy nagyobb nézeteltérés? A párja elvesztése előtt nem érte egy trauma? Anyukáddal mi a helyzet, vele jól kijössz? Annyi kérdés van, ami szerintem megválaszolatlan ahoz, hogy mi kívülállók bármi érdemlegeset tudnánk írni.
A legjobb tényleg az lenne, ha le tudnál vele ülni, és megbeszélni a dolgokat, vagy talán már az is segítene, ha "csak" rázúdítanád, hogy téged mi bánt.
Szerintem szeretni szeret, mert különben nem támogatna anyagilag, hanem magadra hagyna.
Látogatni meg ne kötelességből menj, hanem mert te valóban szeretnél.
Testvéred még annyira kicsi, hogy csak otthon találkozhatsz vele, vagy ezzel tud édesapád megfogni, hogy legalább ő is lásson téged.
És igen, a férfiak többsége tényleg nehezen mutatja ki az érzéseit, mert nem szeretnek gyengének tűnni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!