Hogyan tegyem túl magam ezen?

22 éves fiú vagyok, anyámmal élek, én is és ő is dolgozunk. Ma bejelentette, hogy kb. 3 hónap múlva elköltözik a barátjához. Nagyon összeszorult a szívem és levegőt is nehezen kaptam, a sírást is nehezen tartottam vissza. Anyámmal nagyon régóta élünk egy házban, voltak vitáink, de segítettük egymást. 14 éve hagyott itt minket apám, gyerektartást sose fizetett, így anyánk tartott el engem és a nővérem, amíg fel nem nőttünk. Lehet, hogy gyerekesen hangzanak ezek a sorok egy 22 éves embertől, vagy b*zisnak, de érzelmes típus vagyok, ezért is érintett ez a bejelentés ilyen rosszul. És azért is, mert elég magamnak való vagyok, ugyanakkor vágyom a társaságra. Nincs sok barátom, barátnőm se nagyon volt, akivel közeli kapcsolatba kerültem volna.

Nem igazán vagyok jó háztartásban, amiben tudok, segítek, de egyedül nem lesz könnyű. Főzni nem sok mindent tudok, és bevásárolni is ritkán szoktam, ezeket mindig is anyám intézte. Még nővérem itthon van, amíg a munkahelye zárva, de szerintem pár hónap múlva ő is elmegy.

Az őszintét megvallva számítottam erre, de mélyen legbelül nem akartam elfogadni, most pedig nem igazán tudom, mit kezdjek ezzel a helyzettel, hogyan kezeljem.