Hogyan tegyem túl magam anya halálán?

Teljesen átérzem a helyzeted, nagyon sajnálom és részvétem.

Anyukám és köztem is dettó ugyanez a helyzet volt. Anyukám 12 évig volt daganatos beteg. Jó pár évig minden páratlan évben voltak csak rosszak az eredményei, aztán az utolsó 4 évben már minden évben problémái voltak. Az utolsó félévben sokat fogyott, besárgult, akkora volt a hasa mintha terhes lenne, azt hittük, hogy csak a felgyülemlett hasvíz miatt, de utólag kiderült, hogy a megnagyobbodott máj miatt.

Anyukám 3 éve, majdnem 56 évesen halt meg, én ekkor voltam 26 éves. Az első félév katasztrófa volt.

Olvasd el a következő cikket. Gyászfolyamatról szól, ez segít megérteni a mostani lelkifolyamatokat, amiken átmész:

[link]

Félévembe telt, míg meg tudtam nézni anya fényképét. Anya 10 napot töltött bent a kórházban, 9-en én is bent voltam és az ott töltött időt telefonommal felvettem, a hangokat. Ezt is csak félév után mertem belehallgatni.

Sokat sírtam. Ez az időszak rettenetesen tömény volt.

Most így 3 év után azt tudom mondani, hogy az az erős gyász, ami abban a fél évben volt, elmúlt, viszont az üresség, a fájdalom az még mindig itt van, és az soha nem fog elmúlni az mindig ott lesz.

Elkezdtem naplót írni, kiírom magamból a fájdalmaimat. A naplóírásomat mindig úgy kezdem, hogy Kedves Naplóm és Anya! Vagy fordítva, mikor hogy.

Anya halála után 2 évvel elkezdtem digitalizálni a családi videós kazettákat dvd-re, így ez is jó volt, de nagyon, de nagyon sokat sírtam közben. A telefonomon máig vannak anyáról képek, sokszor szoktam azokat nézegetni.

Az életem üres, megtört. Az addigi életvidám mindig mosolygós lány eltűnt. Depressziós nem lettem.

Anya kitartott addig, míg engem felnevelt. Hálás vagyok érte neki. Ő előttem egy hős, egy követendő példa, ahogy küzdött, akart, kitartott a végsőkig.

Légy erős. Apukáddal támogassátok egymást. Mi is ezt csináljuk apával.