Hogyan tegyem túl magam anya halálán?
Lehet hogy hosszú lesz, de remélem valaki tud segíteni.
25 éves vagyok, anya volt a legjobb barátnőm, mindent megosztottunk egymással, nála tökéletesebb anyát el se tudtam volna képzelni.
Egy éve derült ki hogy tüdőrákja van, agyi máji áttétel. Bizakodtunk, reménykedtünk, de tudtam abban a percben ahogy kiderult, hogy sajnos nem tud majd mellettem lenni az életem nagyobb eseményein. Tudatosan szoktattam magam a gondolathoz, hogy elfog következni a nap amikor elmegy.
Február végén megtörtént. Borzalmasan fáj, főleg hogy december után sokat romlott az allapota. Lefogyott 45 kgra, pelenkázni kellett, memória gondjai voltak, össze vissza beszélt. Láttam rajta hogy szenved, sose akarta így végezni.
Apában tartom az erőt, így magamban is, de ha eszembejut ez a két hónap.. Teljesen összetörök. Nem így akarok rá emlékezni. El akarom felejteni.. Szenvedek attól hogy ő szenvedett..
Mit tudnék tenni?
Előre is köszönöm ha valaki válaszol.
válasza:En eloszor is atolelnelek.
Nekem is nemreg halt meg apukam meg a kutyam.
válasza:
válasza:Közhely, de valóban az idő segít majd. Nekem nagymamám volt tudődaganatos, agyi áttéttel. Mi is vállaltuk az otthonápolást, otthon is halt meg. Borzalmas időszak volt, senkinek sem kívánom, a mai napig nem nagyon beszélek senkinek a részletekről.
A halálának az 1 éves évfordulóján éreztem magam a legrosszabbul, utána fokozatosan könnyebb lett. Így 3 év távlatából tudom azt mondani, hogy jobb. Még mindig álmodok vele, mindig eszembe jutnak a dolgok, de már nem sírok, ha rá gondolok és arra, hogy mi történt vele, hogy szenvedett...
válasza:Borzongva olvastam amit írtál, mert akár én is írhattam volna. Ugyan ilyen körülmények között halt meg anyukám. Ő volt a mindenem. Annyi, hogy én 16 éves voltam... ennek már idén 11 éve lesz.
Sajnos nem jobb. Nyilván már nem fáj annyira, meg tudom, hogy így neki sokkal jobb, hiszen az utolsó hónapokat olyan állapotban töltötte, ami nem embernek való.
De ha történik valami jó dolog velem/velünk, mindig az az első gondolatom, hogy bárcsak itt lehetne velünk, bárcsak ő is osztozhatna velünk az örömünkben. Minden nap hiányzik! Nagyon! Minden nap gondolok rá. Azóta van egy gyönyörű kislányom, most várom a másodikat és annyira szeretném ha itt lenne és látná őket.
A fájdalom és a hiánya nem múlik, csak megtanulunk nélküle élni.
Annyira sajnálom hogy Ti is átéltétek ezt. Tényleg ez az, amit senkinek se kívánnék. Remélem idővel jobb lesz Nekem is, most nagyon nehéz, az életem adnám csak hogy megegyszer láthassam... Fáj a szívem nagyon.
Sok erőt kívánok Nektek, és köszönöm hogy leírtátok.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!