Hogyan tegyem túl magam azon, hogy meghalt?

Nem tudom, hogy te miben hiszel, de szerintem gyújts egy gyertyát és mondd el neki mindazt, amit érzel. Mondd el, hogy szeretted, hogy hiányzik, hogy sok mindent megbántál. Nem baj, ha sírsz, de meg fogsz könnyebbülni egy kicsit.

És igen, sokáig hiányozni fog. Sokszor eszedbe fog jutni. De minden nappal könnyebb lesz egy kicsit.

Őszinte részvétem.

Ezért szokták mondani, hogy a harag nem jó tanácsadó, mert a harag miatt sokszor nem lesz lehetőségünk megbeszélni, megbocsájtani vagy bocsánatot kérni a másiktól. Ilyen esetekben döbbenünk rá, hogy elkéstünk, már nincs esély, hogy változtassunk.

Én anyámmal voltam így. Agresszív alkoholista volt, amikor 17 évesen félholtra vert, akkor kiléptem haraggal a családi házból, és anyámmal többé nem voltam hajlandó találkozni. Apám éveken át kérlelt, hogy beszéljek vele, mert bocsánatot akar kérni, hiányzom neki, de én nem engedtem a haragom miatt. 33 éves voltam amikor apám közölte, hogy anyám meghalt. Még a temetésére sem mentem el, mert úgy éreztem nem érdemli meg. Halála után 2 évvel voltam képes arra, hogy kimenjek a temetőbe, és a sírjánál kimondjam: Megbocsájtok neked! Azóta bánom, hogy nem adtam esélyt neki, de valahol magam is megnyugodtam.

Valahogy zárd le magadban, mert ha nem teszed, elemészt.

ezek az érzéseid, nem tehetsz róluk, ne legyél miatta rosszul. Fordított esetben ő is ezt érezné, ezek valahol természetesek, hogy nincs mindenkinél mindig harmónia...

Nagyon sajnálom, kitartást neked!

Nagyon sajnálom, hogy apukád ilyen hirtelenséggel veszítetted el. Egy szeretett ember halála még akkor is megrázó, ha nem váratlanul történik, de a váratlan haláleseteket még nehezebb megélni és feldolgozni, mert nincs idő sem felkészülni rá, sem elbúcsúzni.

Abból, amit írtál úgy éreztem, hogy az teszi számodra igazán fájdalmassá a gyászt, hogy apukáddal voltak vitáitok és a kapcsolatotok nem volt harmonikus. Fontos tudnod viszont, hogy a viták és harag része lehet egy kapcsolatnak akkor is, ha szereted a másikat. Te is így éreztél iránta, és biztos vagyok benne, hogy apukád is tudta, hogy szereted őt és nem haraggal a szívében gondolt rád, hanem úgy, mint akit szeret. Lehet, hogy ezt már nem tudtátok elmindani egymásnak, de én azt hiszem, ez a kölcsönös szeretet egymás iránt, még a viták ellenére is megmaradt, és ő így gondolt rád akkor.