Ma délelőtt meghalt a kutyám. Hogyan tegyem magam túl rajta?

Nagyon-nagyon sajnálom. Túltenni nem tudod rajta magad, főleg nem most, csak akkor, ha meggyászoltad a halálát, és feloldódott az a fájdalom, ami a hiánya miatt van most benned.

Egy 13 éves kutyus nagyon öreg jószág. Gondolj mindig erre. És sírj csak nyugodtan, ne szégyelld a könnyeidet. A szeretett lényre mindig emlékezik az ember, amíg csak él.

"Csak az hal meg, akit elfelejtenek." Ez minden élőlényre igaz.

Nagyon sajnálom, őszinte részvétem.

Gondolj arra, hogy jó élete volt, szerető családban élt, jó ételeket kapott, sok játékot, simit. Biztosan boldog volt, és nagyon szeretett benneteket! Teljes életet élt, sajnos lejárt az ideje, mint mindenkiek egyszer...Lehet, hogy örülne, ha látná, hogy majd ha készen álltok rá, befogadtok egy másoik kutyust és az ő életét is boldoggá teszitek!!!

Részvétem !

Mivel az utolsó kutyusomat nem volt lehetőségem a kertünkben eltemetni,ezen az oldalon emlékeztem meg róla virtuálisan.

[link]

Szerintem a sors úgyis azt a kutyust fogja ’’ hozzád rendelni,, idővel , aki csak Te rád vár.

Esetleg a környéketeken lévő valamelyik állatmenhelynek besegíthetnél karitatív.

Egy pár szép gondolat

(Márai Sándor – füves könyv)

Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: „Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!” – ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.

Van lelke az állatoknak is !

Amikor a Biblia elemzi a halálnak ezt a folyamatát, akkor nagyon határozottan megállapítja, hogy ebben a folyamatban nincs különbség az ember és az állat között.

Senki nem gondolja,hogy ugyanaz a méltóság vár az állatok lelkére,mint az emberekére,de hogy ugyanarra a helyre térnek vissza azt ebből olvashatjuk..

’’Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végük van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.

Vajon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?,, ( Préd. 3,19-21)

Ezért nem megy máshová egyiknek a lelke sem, vagyis az éltető leheletük.

Mindegyikből visszatér Istenhez az élő lélek lehelete, aki adta azt..

’’ És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt,,

( Préd. 12,9)

Ezt erősíti meg a Bibliának az özönvíz történetéről szóló beszámolója is.

“És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat; és minden ember. Mindaz, aminek orrában élő lélek lehelete van, a szárazon valók közül mind meghala.” ( I. Móz. 7,21-22.)

In Memoriam(ezt sokatok ismeri gondolom)

Egy híd köti össze a földet az Éggel.

Ez a szivárványhíd, mely csodás színekkel ragyogón ível

földig érő tarka ívvel.

Innenső oldalán a hídnak

pompázó virágok nyílnak, friss-zöldek a pázsitos rétek,

üdék a völgyek, dombvidékek.

Örök a tavasz, nem esik a hó.

Van bőséggel ennivaló, mindig lágy-meleg az idő,

a víz is mindig frissítő.

Ha egy kedvencünk kihűl, erre a szép helyre kerül.

Az agg, megtört állatok, itt lesznek újra fiatalok,

újra épek a megcsonkultak és egész nap csak játszadoznak.

Az én kutyám is itt lakik, és nagyon vár már valakit.

Hisz egy hiányzik csak neki:

Nincs itt vele, ki szereti;

hát hancúrozik egész nap, míg el nem jő a pillanat.

Most hirtelen abbahagyja:

-orra tágul, füle feláll, lába remeg, szűkül a szempár,

rohanni kezd: megjött a gazda! -

S hogy megérkezett s meglátott:

hozzád rohan a barátod, felkapod kitárt karodba,

csókolgatod újra meg újra, belenézel hűséges szemébe,

s indultok. Majd elérve a csodák útjának végére,

a szivárványhídon együtt mentek át és ez lesz nektek az igazi mennyország.