Hogyan tegyem túl magam ezen?
22 éves fiú vagyok, anyámmal élek, én is és ő is dolgozunk. Ma bejelentette, hogy kb. 3 hónap múlva elköltözik a barátjához. Nagyon összeszorult a szívem és levegőt is nehezen kaptam, a sírást is nehezen tartottam vissza. Anyámmal nagyon régóta élünk egy házban, voltak vitáink, de segítettük egymást. 14 éve hagyott itt minket apám, gyerektartást sose fizetett, így anyánk tartott el engem és a nővérem, amíg fel nem nőttünk. Lehet, hogy gyerekesen hangzanak ezek a sorok egy 22 éves embertől, vagy b*zisnak, de érzelmes típus vagyok, ezért is érintett ez a bejelentés ilyen rosszul. És azért is, mert elég magamnak való vagyok, ugyanakkor vágyom a társaságra. Nincs sok barátom, barátnőm se nagyon volt, akivel közeli kapcsolatba kerültem volna.
Nem igazán vagyok jó háztartásban, amiben tudok, segítek, de egyedül nem lesz könnyű. Főzni nem sok mindent tudok, és bevásárolni is ritkán szoktam, ezeket mindig is anyám intézte. Még nővérem itthon van, amíg a munkahelye zárva, de szerintem pár hónap múlva ő is elmegy.
Az őszintét megvallva számítottam erre, de mélyen legbelül nem akartam elfogadni, most pedig nem igazán tudom, mit kezdjek ezzel a helyzettel, hogyan kezeljem.
Inkább örülj neki, hogy megengedi, hogy te ott maradj egyedül a házában. (Így veszem ki a leírasodból.)
Lehetne rosszabb is, ha a fasziját költöztetné oda.
Ha én lennék ebben a helyzetben annak nagyon örülnék. Bármikor átjöhetnének a haverok inni, és minden hétvégén felhoznék egy hiszékeny tizenéves csajszit. :3
6-os
Ahhoz nem kell egy ház hogy 'hiszékeny tizenéves csajszid legyen' vagy hogy haverokkal ihass....
Ez egy eleg nehez helyzet, nekem kicsit olyan, hogy most anyud van abban a szerepben, amiben ugymond “neked kellene lenni”. Altalaban a fiatalabb koltozik el ugye itthonrol
Szerintem anyukad felnottkent kezel teged, egy ido mulva esedekes lett volna igyis ugyis a levalas, igy azt mondom muszaj feltalalnod magad:
Fozni nem nehez megtanulni, es elobb utobb ugyis megkellett volna ezeket tanulnod mert nem feltetlen kellene a szulonel maradni felnottkorodra is
A maradek idoben erositsd meg anyukaddal a kapcsolatod, nem gondolom hogy attol hogy elkoltozik ne tamogatna, hanem mint felnott-es ahogy te is, elszeretne mozdulni a boldogsaga fele. Ahogy irtad apud mar tobb mint egy evtizede nincs veletek, es lehet egy nagyon meghatarozo ember erkezett az eletebe. Engedd boldognak lenni, magadnak pedig engedd meg az onallosag szabadsagat, nem olyan ijeszto :)
A tajparaszt kommentelőt felfüggesztették!😍
Kérdező itt a nagy lehetőség hogy megtanuld ezeket a dolgokat, soha nem késő és hamar rutin lesz belőle! Fel a fejjel!
#4 Már hogy ne kéne? Különben hol kezelném le a drágámat? 😁 A szüleihez mégsem mehetünk.
Én mondom, a mai világban ajándék ez, hogy ilyen fiatalon függetlenedni tudsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!