Rossz családba születtem. Hogy tegyem túl magam ezen?
Imádom, szeretem a szüleimet, de ők azok az emberek akiknek nem lett volna szabad gyereket vállalni. Egyiknek sincs érettségije, átlagnál rosszabb keresetünk van. Ebben nőttem fel, hogy mindig hangoztatva volt, hogy most erre, most arra nincs pénz, sose mentünk sehova, ráadásul örökké veszekedtek is egymással, apámnak nagyon hülye felfogása van anyám meg mindig mindenen felkapja a vizet. Sajnos az iskolában is előjõtt ez, ott se volt jó a társaság, sose voltak barátaim, ez szerinten amiatt lehetett hogy az otthoni körülmények miatt sosem éreztem magam magabiztosnak.
Azt én elmondhatom magamról, hogy van egy érettségim, de nem akartam továbbtanulni, hogy itthon több pénz legyen, és tudjak segíteni a szüleimen (ennek végre van látszata), viszont nem érzem magam így jól. Itt vagyok 24 évesen, nulla megtakaritással, egy àtlagosan kereső de belem kihajtós munkahellyel, alig vannak barátaim, és mikor elnézem, hogy más huszonévesek, vagy az osztálytársaim eddig milyen karriert jártak be, addig magamra nézek, és elszégyellem magam. Párkapcsolatom sem volt még sose, egyszerűen a szüleimnek nem akartam sose bemutatni azt akivel esetleg együtt lettem volna, plusz tudom hogy összeköltötni sem akarok senkivel, rengeteg rossz tulajdonságot örököltem, és nem akarok ezzel valaki nyakán lenni. Meg pénz nélkül sincsen nagyon értelme.
Ki tudok làbalni még ebből, vagy fogadjam el a sorsom?
Szia. Van testvèred?
Sajnos èn pont egy ilyen fiùval voltam èvekig, aki dolgozott keresett ès nem takarèkoskodott hanem vagy elköltötte vagy az apjàt ès a nagyszüleit tàmogatta.
Nem jàrtunk szòrakozni nem vitt el vacsoràzni stb.. èvekig tűrtem ezt.
Mikor besokalltam el is hagytam, de addigra màr majd 30 èves volt.
Nekem sìrt, hogy itt vagyok ma, holnap 30 èvesen ès nem tudok felmutatni semmit.
Sajnàltam de közbe tudtam, hogy ez csakis az ő hibàja volt mert nem àllt kőkemènyen a sajàt sarkàra.
Szerintem egy normàlis szülő megèrti ès elfogadja, hogy a felnőtt gyereke azèrt dolgozik, hogy megalapozza a sajàt jövőjèt.
Àllj te is a sarkadra, gyüjtögess mèg nem kèső, mert èvek mùlva bànni fogod, hogy nem ìgy tetted.
A tulajdonsàgaidròl pedig annyit, hogy az màr jò ha felismerted. Ìgy tudsz vàltoztatni. Minden fejben dől el!
Rengeteg rossz tulajdonságom van. Hamar felceszem magam mindenen, mindig depressziózom, és nem akarom azt se, hogy valaki az idegeimre menjen, másrészt azt se, hogy én valakinek tönkretegyem a létezésemmel az életét. Nagyon sok embert sikerült megbántanom, nem akarom még többét.
Ők akartak gyereket. Ezt párszor már fel is hoztam nekik, hogy nagy szar volt részükről hogy összehoztak, ilyenkor persze magukra veszik és megsértődnek, de aztán megy minden tovább. Viszont túl jószívűnek neveltek. Mindig azt mondták, hogy inkább másoknak szerezzek örömöt, emiatt a mai napig vam olyan hogy olyanokat csinálok meg másoknak, amihez semmi kedvem, de nem akarom hogy a másik fél emiatt megharagudjon rám ha nem segítek neki.
Nem minden a pénz, de sokkal szívesebben születtem volna egy jómódú, értelmiségi családba, ahol ha nem is vet fel a pénz, nem kell azonaggódni hogy valami kicsit drágább mint kéne, és hogy gazdálkodjuk ki rá.
Az anyámnak volt annyi esze, hogyyha veszekedés tört li átmentek egy másik szobába és németül veszekedtek, hogy mégcsak ne is értsük. Amikor elkezdtek veszkedni az egyik jó humorú testvérem közéjük állt és ujjával ollót formálva elvágta a veszekedés fonalát, mondva Knipp!
Ettől anyám nevetett és sokszor abba is hagyták.
Valóban lélekrombolóan hat a veszekedés. De imádod szüleidet, és jó akaratú segitőkész vagy, éppen erre alapozhatod házasságodat. Ne félj nyítni bármely patner felé, legjobb mihamarább neki is elmondani ezeket, hogy felmérdd mennyire hatja meg ezek az infok, és tudja hogy mit vállal.
Mertha titkolózol és ugy derülnek ki a dolgok az úgy hat az emberre mint a szekrényből kieső csontváz.
De láthatod őszintén elmondtad és sok a segítőkész ember. Miért nem kapnád meg egy patrnerban ezt a segítőkészséget? Megkapod csak légy preventiven őszinte. Azok akik erre megijednek és otthagynak téged, azok jobb is hogy minnél hamarább lelépnek, mert ők is egy jobban szituált partyt szeretnének összehozni.
Mennyi sok ember szenved attól, hogy nincs partnere, de a közéletben titkolja. És azok között is van olyan, aki nem az ideális partnert keresi, hanem az együttlét örömét. Szóval csak bátran próbálkozz lesz ami lesz.
A szüleid nem hibásak azért ment nincs érettségijük és átlagon felüli fizetésük.Az ők korosztályukba nagyon sok van ilyen.
Próbálj meg változtatni a rossz szokásaidon,hogy legyenek barátaid és költözzél el otthonról.Ezt a szüleid is meg kell értsék,hogy 24 évesen a saját utadat akarod járni.
Mintha csak az én történetemet írtad volna le.
Gondolom te fiú vagy...
Nekem is ráment a sok otthoni veszekedésük a társas kapcsolataimra. Bizonytalan voltam mindig, nem mertem barátkozni, a mai napig ilyen vagyok... Egyszerűen nem tudom legyőzni.
Nekem van barátom aki nagyon megértő,de még nem tud mindent a rossz gyermekkoromról. Csak néhány infót mondtam el neki, de iszonyat nehéz volt.. Ha mindent elmondanék a szüleimtől, akkor lehet megijedne, és félek hogy emiatt nem akarna már vagy eltávolodna tőlem 😒
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!