Akik tanultak, rendezett családban nőttek fel jómódban, miért érdeklődnek olyan fekete előadók után, akik szegénységbe, bűnözésbe születtek?

Pont azért, mert tanultak.

Az, hogy ki hová születik, semmit nem mond el a zenei képességeikről.

Ha pedig zenét hallgatok, akkor azt azért teszem, mert tetszik az az alkotás, és nem azért, mert szinte már fanatikusként akarom tanulmányozni az előadó életútját.

Pont azért, mert tanultak.

Az, hogy ki hová születik, semmit nem mond el a zenei képességeikről.

Ha pedig zenét hallgatok, akkor azt azért teszem, mert tetszik az az alkotás, és nem azért, mert szinte már fanatikusként akarom tanulmányozni az előadó életútját.

Attól hogy valaki bizonyos körülmények között él, nevelkedik, attól még nem kell hogy tudatlan legyen a más helyzetű emberekkel kapcsolatban. Én rendezett családban nőttem fel, bár átlagos anyagi helyzetben. De mégis hip hop zenét hallgatok. Aminek nyilván nagyon sok alfaja van, de igenis vannak a kedvenceim között olyanok akik nehéz körülmények között nőttek fel, például akiknek a zenéjük mondjuk a dílerkedésről meg az utcai életről szól. Sokszor lebilincselően tudják lefesteni ezeket a helyzeteket. A hip hopnak gyakran jellemzője a történetek elmesélése, márpedig mindenki arról tud beszélni hitelesen, ami vele de legalább a szűk környezetével megtörtént. Ez a fekete-fehér valóság, miért kellene ezt letagadni vagy elutasítani.

Végső soron a művészet célja az hogy valahogy megragadjon, szórakoztasson, jobb esetben elgondolkodtasson. Erre nagyon sok ilyen zene alkalmas. Jók az alapok, a rímek, a flow, hiteles az egész, akkor nyilván szívesen hallgatom.

Ez persze csak a saját perspektívám. A tömegekre inkább jellemző az hogy ezen a kérdésen nem gondolkodnak ennyit. De ha valakit csak a hangzása ragadja meg a zenének, azzal sincs semmi baj. Sőt, van aki éppen azért hallgat ilyen zenéket hogy legalább arra az időre beleélhesse magát egy olyan helyzetbe ami a való életben soha nem történhetne meg vele.

Hogy megtudjàk esetleg, ök hogyan àlltak talpra. Az emberek mindenböl mindent tanulnak.

En pl (bàntalmazo)csaladban nöttem fel es erdekeltek az intezetis gyerekek. Be akartam kerülni :D Es kiderült szamtalan közös van bennünk ahhoz kepest hogy nekem voltak szüleim nekik meg 3 éves koruktol nem. Es kegyetlen amik mennek intezetekben.

Es allitom ök vették jobban az akadalyokat. Igaz gyerekkent logtak csaltak hazudtak es kisördögök voltak de nagyobbkent mindnek vannak baratai parkapcsolata munkaja normalis elete.

Hát én egyetemista vagyok, normális körülmények között nőttem fel (nem luxusban vagy ilyesmi, de nem is a c.soron) és érdekel minden társadalmi réteg és népcsoport. Szerintem egyrészt nem kell személyesen átélni valamit ahhoz, hogy megértsd, hogy milyen lehet az az élet és együttérezz azokkal az emberekkel, másrészt fontos lenne, hogy minden társadalmi rétegből jövő emberekkel meg tudjam értetni magam és én is megértsem őket, ami csak úgy történhet meg, ha ismerem az életüket és a problémáikat. Engem nem érdekel különösebben a hip hop, de rengeteg interjút nézek hajléktalanokkal, prostituáltakkal, drogfüggőkkel és egyéb "lecsúszott" emberekkel. Ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más és fontos szem előtt tartani, hogy bármelyikünk ugyanoda kerülhet, ahol most ők vannak ha akár csak egyetlen hibát vét az életében (mert ők sem onnan indultak, hanem többnyire egy teljesen normális, polgári életük volt).

Nem az viszi előre a világot, ha mindenki beklikkesedik a kis kasztjába és tudomást sem vesz másokról, hanem az, ha megismerjük egymást és igyekszünk segíteni a másikon, amihez szükséges ismerni az ő életüket.

Mi az hogy nem ,,érdemes" érdeklődni?

Más az életfelfogásuk - talán - pont ezért érdekes. Nem akar mindenki a saját buborékjában maradni és csak olyan emberek iránt érdeklődni, akik pontosan ugyan azt élték át mint ő. Más valaki életfelfogása elgondolkodtat, megmutatja az érem másik oldalát.