Mit tegyek, hogy apám belássa segítségre van szüksége?
Sziasztok!
Próbálom röviden leírni amennyire lehet.
22 éves vagyok, és utoljára talán olyan 10 éves korom környékén beszéltem normálisan apámmal, noha egy fedél alatt lakunk. Gyerekkoromban nagyon jó fej volt, mindig jött értem az iskolába, beszélgettünk, játszottunk stb. De szerintem nem igazán tudta azt lekezelni hogy felnőttem, és már kamaszként nem nagyon volt mit mondanunk egymásnak. Édesanyámmal és a testvéreimmel is ugyan ilyen elhidegült a kapcsolata.
Róla annyit, hogy elég korán elhunytak a szülei és a bátyja is, így max 30 éves korára nem maradt élő rokona, szerintem ezt sosem tudta feldolgozni, hogy 2-3 év leforgása alatt mindenkije meghalt. (eléggé önpusztító életmódot éltek amúgy a családjában, valószínű ennek is köze lehetett hozzá) Később míg mi kicsik voltunk anyukám unszolására elvégezte az egyetemet, ezt csak amiatt tartom szükségesnek leírni, mert nem egy buta emberről beszélünk. Vannak hobbijai és érdeklődésiköre, de a családjával egyáltalán nem foglalkozik szinte, én azt látom rajta, hogy teljesen ki van égve és magába van fordulva, így csak az a pár dolog érdekli amiben valamelyest örömét leli, ilyen a foci (nézése Tv-ben és maga a fociedzésekre való eljárás is) a politika, vagy épp a baromi elcsépelt faviccek mesélése. Azt látom, hogy ezen a hármason kíül szinte nem is tud kommunikálni velünk, és ezzel akarja valahogy a kommunikációt kivitelezni.
Szerintem azt sem tudja, hogy mit tanulok az egyetemen, mert noha néha megkérdezi hogy mi a helyzet velem, mire elkezdem mondani vagy hívják és felveszi a telefont, vagy ő veszi át a témát és politikáról/fociról beszélünk, vagy csak szimplán mint akit ez teljesen nem is érdekel, kimegy a beszélgetésből és otthagy.
Tudom hogy nem szándékos ez nála, de egyszerűen lehetetlen vele beszélni erről. Nyilván az se tesz jót, hogy minden nap megiszik esténként a tévénézés mellett 1-2 üveg bort, ergo alkoholista mint a családjában mindenki más. Szóval úgy telik a napja, hogy felkel, elmegy dolgozni (amit amúgy nagyon szeret) hazaér, elmegy fociedzést tartani, onnan hazajön, tévézik+borozik és megy aludni. És ez így megy tizenéve.
Persze hazahozza a pénzt, meg fizeti a számlákat, de soha nem volt benne annyi se, hogy nekem egy orvosi költségemet vagy különórámat kifizesse, ilyeneket mindig anyukám állt.
Én hiszek benne hogy egy nagyon jó ember, mert tényleg csupa jóindulat és amit szeret azt szívvel-lélekkel teszi, de egyszerűen nem jó szülő, és nem jó férj, és már most nagyon belefáradtam, hogy ezt kell néznem minden nap, mióta itthon vagyok a távoktatás miatt. Próbáltam vele bezsélni erről, de nem hajlandó belátni hogy szakeberhez kellene fprdulnia. Nekem viszont már nincs türelmem ahhoz, hogy hallgassam a hülyeségeit amivel fáraszt mert csak arról tud/hajlandó beszélni, és a múltkor is amikor a harmadik Mórickás viccnél mondtam neki, hogy ez engeme gyáltalán nem érdekel láttam hogy nagyon megbántottam vele, de ehhez már kevés vagyok.
Tipikusan olyan házasságnak tűnik ami már évekkel ezelőtt tönkrement de a gyerekek miatt együtt maradtak a szülők.
Szerintem ülj le először anyáddal és apáddal beszélni erről külön-külön (de anyáddal kezd) hátha sikerül valamit kideríteni vagy legalább azt hogy ő nekik mi a véleményük erről.
Nem tudom mennyi idősek a testvéreid de lehet jót tenne a különköltözés apádnak mert így tényleg csak magát teszi tönkre a szemetek láttára, viszont legalább nem rajtatok tölti ki a frusztráltságát, keserűségét (aggresszióval, testi-lelki bántalmazással stb.)
Igen, valószínűleg már évekkel ezelőtt is szar volt a házasságuk, de két idősebb testvérem van, így az nem lehet ok az együttmaradásra, szerintem inkább az anyagiak/ház/autó, meg hogy egyik fél se tudta volna kifizetni a másikat.
Anya ha tehetné különköltözne, de mivel az ő szülei még élnek, eléggé meg van kötve a keze, mert nem fiatalok a nagyszülők és sokszor segíteni kell nekik, illetve anya se tudná kifizetni apát a házból stb.
Igazából apám ilyen békés-önpusztító, mármint soha még csak a hangját sem emelte fel, egyáltalán nem rá vall amit írsz, inkább befele pusztítja magát, illetve nyilván depressziós és megkeseredett, de ezt se mutatja ki, meg nem is hajlandó belátni.
Ijesztően hasonló a helyzetünk, még a fociedzés is stimmel...
Ha szeretnél esetleg beszélgetni írj privátot, hátha tudunk segíteni egymásnak 😊
Ne haragudj, szeretnék most apád védőügyvédje lenni. Apád egy jóravaló ember, még az alkohol sem tudta családi veszekedőssé formálni. Én mint ugyancsak férj szeretném megosztani azt a tapasztalatot, hogy a férj első csalódása az, amikor megszületik az első gyerek és hirtelen az anyuka első helyre teszi a gyerekszeretetet, és másodikra a férjét.
Ez minden és minden családba igy van. És ez természetes is biológiailag is tökéletesen indokolt.
Azonban a férj nem kifizetőhely. Ha ezt érzi elkedvetlenedik. Erre te is utaltál nem fizet neked ezt-azt.
Nehezen viseljük ezt a szeretetcsökkenést 18 évig csak a gyerek csak a gyerek. És a gyerek amíg otthon van úgy ítélkezik ez a dolga a szülőnek.
Rendben. De mi van a te oldaladon? Hogyan hálálod meg azt amit apád adott neked 18 éven keresztül? Neked nem kell pénzt adni neki, hanem a lányos szereteteted. Fogadjunk egyszer sem kérted az elmúlt évben, apa gyere menjünk el sétálni. Ha nincs közös beszélgetni való, akkor mutasd meg neki lányosságodat, nevetésedet, játékosságodat, miért nem mentek le a kertbe 10 percig focizni labdázni, vagy az ciki már neked? Legalább egy hónapban egyszer adj neki valamilyen örömet, dobd fel őt.
Kedves utolsó válaszoló.
Teljesen jogos amit írsz, és nyilván ezt az ember megérti az apák/férjék oldaláról.
Én többszörpróbáltam rávenni apám arra, hogy sétáljunk egyet a kutyákkal, nézzünk meg egy filmet, vagy barkácsoljunk (gyerekként minden vágyam volt asztalosnak tanulni) és sosem volt partner ebben.
Úgy gondolom én mint lánya, megadtam nem egyszer a kezdőlökést arra, hogy időt töltsünk együtt vagy épp megismerjük egymást.
Mint írtam 22 vagyok, de hidd el 18 évesként is ugyan ennyi telt tőle mint most, és az azt megelőző minimum 10 évben, mert amint kamaszodni kezdtem nem volt hajlandó foglalkozni velem, vagy épp követni azokat a változásokat az életemben, amikkel a felnőttéválás járt.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!