Apukam mindenert szinte leszol vagy velemenye van barmit mondok. Meg tegnap is mondtam egy sorozatot amit nezek es ahoz is mondott veleemenyt hogy azt nemjo nezni mert ez es ez. Miert ilyen?

„Bárhol is légy, légy ott teljesen. Ha úgy látod, hogy a jelen, amin keresztül mész elviselhetetlen és ez boldogtalanná tesz, három lehetőséged van:

-kilépni a helyzetből,

-megváltoztatni a helyzetet,

-vagy pedig teljes mértékben elfogadni azt a helyzetet.

Ha felelősséget akarsz vállalni az életedért, akkor választanod kell a három közül. És most kell választanod. Azután pedig vállalni a következményeit.”

A bölcs szűlő biztatja gyerekét, mégha látná is, hogy le van maradva a többiektől, vagy valami gyengén indul.

Az önbizalom kifejlődése sokszorosan fontosabb, mint a nyilvánvaló szülői félelmek alapján a tiltások, visszatartások.

Ez pontosan olyan különbség mint az Ószövetség folyamatos tiltásai, kontra Újszövetség bátorításai.

Kérdd meg apádat, hogy most el mondta a rossz oldalát, azután mondjon valami bátorítót, beszéljen a jó oldalárol.

Nekem nevelőapám csinálta ezt, nem az volt a lényeg hogy miről van szó, hanem hogy mindenképpen becsméreljen és leszóljon...

Ha én váltottam volna az álláspontom szöges ellentétére, akkor Ő is... Vagyis ha helyeseltem az sem volt jó, mivel nem a téma volt a lényeg sosem.

Már 23 éves vagyok és kb. 2 éve nem tartom vele a kapcsolatot meg miatta anyámmal sem (ahogyan a nevelőapám saját gyermekei sem), de még mindig nem hevertem ki ezt a mérgező kapcsolatot teljesen.

Ilyen PTSD szerű rohamok jönnek rám néha, véletlenszerűen előtörnek az emlékek akár álmomban is és ugyanazt az elnyomást érzem amit gyerekkoromban, és azt hogy nem tudok hová menni mert nem vagyok nagykorú (ami ugye már azóta nem igaz, csak amíg tartott ez annyira bántott)...

Ó, nekem mostohaanyám volt ilyen. Véleménye az mindig volt mindenről - főleg, ha ahhoz kellett hozzászólnia, én mit csinálok (mindig rosszul, természetesen).

Nagy ívben tenni kell rá. Vélemény olyan mint a szr: mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra (kérdezetlenül)