Tudom, hogy hülye kérdés, de mit tudnék kezdeni, hogy nagyon gyorsan elteljen az az idő, amíg 18 nem leszek?

16 éves vagyok és már nagyon szeretnék itthonról elköltözni, mert itt már nem birom. Anyum úgy beszél velem mint a kutyákkal, lenéz. Elvárja tőlem,hogy mossak, főzzek, takarítják (amivel nincs baj) csak közben ő fekszik a szobában én nyomja a telefont. Folyamatosan talál valamit amiért belém köthet. Gyomorgörccsel fekszek gyomorgörccsel kelek. Nincs olyan nap, hogy el ne sírnám magam. Mikor el megyek hétvégén pár óra hosszára (a barátomhoz, akivel 2,5 fél éve együtt vagyunk) hívogat,hogy én miket csinálok stb.

Hajnalba, amikor élmény a boltba képes azért felkelteni, hogy nyissam ki neki a kaput.

De senki nem látja,hogy amikor kettesben vagyunk, hogy viselkedik velem. Apunak már nem egyszer próbáltam elmondani, de ő mindig meggyőzte, hogy az nem.úgy van.

Tudom, hogy a problémám nagyon kis dolognak tűnik,de fáj ebben élni. És rengeteg más dolgot is megtett már velem, mert ő az anyám és neki szabad..

Egyébként nem vagyok problémás gyerek. Nem járok sehova, hétköznap itthon vagyok, hétvégén megyek a barátomhoz, aztán este jövünk haza és itt alszik. Mikor el jön az,hogy ő menni akar a testvéréhez, akkor előtte két nappal nagyon kedves velem, hogy biztos legyen kaja és ki legyen takarítva apu neh szóljon, ja és hogy véletlenül se menjek el.