Láttatok már olyan esetet, amikor a gyerek határozottan nem a szülei miatt lett gonosz? Szerették, megadtak neki mindent, féltették, jó példát mutattak, stb.

Ha a szülei mindketten hangtalan, szélsőségesen konfliktuskerülő emberek, akkor tényleg lehet, hogy már a kisgyerekkori dackorszakban elrontották a dolgokat.

Az óvodai, iskolai bántások alapján én biztos próbáltam volna másik intézményt keresni és/vagy pszichológushoz vinni. És ott biztos kiderült volna, hogy a szülők mit csináltak rosszul. Sajnos jó szándékkal is el lehet követni erős nevelési hibákat.

Például rám illik ez a leírás annyi különbséggel, hogy lassan 23 éves vagyok és csak akkor ordítok szülővel ha türelmetlen. Aki ilyen valószínűleg sokat csalódott magában, a képességeiben vagy túl sokat vártak el tőle vagy éppen ellenkezőleg nem vártak el tőle semmit se. Ahogy írták előttem is, amiatt lehet, hogy nem alkalmazkodott másokhoz és így mindig rosszul jött ki a társasági helyzetekből.

Higgyétek el az ilyenek emberek nagyon magányosak még ha ott van a család, barátok, (vagy szerelme) :( Többnyire jó indulatú vagyok, de megesik mikor rosszindulatú leszek a sok stressz, szorongás miatt. Bár tudom, hogy ezt nem másokra kellene ráerőltetni, de ilyenkor kellene leginkább megértőnek lenni, mert elveszítjük a kontrollt magunk felett. Meg szerintem az is benne lehet még, hogy nem kaptak elég fegyelmet, az sokat számít.