“Ne adj fel a gyerekeidért semmit, mert hálátlanok”. Mi a véleményetek erről?
A szituáció, amiben felmerült, feltételezem az volt, amikor apám és az unokatestvére arról beszéltek, hogy mit csinálnak akkor, ha a szülő hosszútávú tervei ütköznek a gyerek hozzáállásával. Bizonyos okok miatt apámmal ide jutott el a kapcsolatunk, nem hajlandó kompromisszumot kötni, a legfontosabb kérdésekre a választ nem indokolja meg normálisan. A múlttal takarózik és mutogat újjal a bűnösökre.
Mi a véleményetek erről, hogy ez a mondat elhagyta apám száját nekem célozva? Nem tudom, mennyit számít, hogy 16 éves vagyok, anyámmal élek. A kapcsolatunkat akartuk helyrehozni egymással, elég sikertelenül.
Elolvastam mielőtt írtam, és a mondandód felét nem érteni azért, mert nem igazán tudjuk miről van pontosan szó.
Úgyhogy még mindig azt mondom hogy ideje elengedned a kis sérelmeket. Ha nagy van akkor ahhoz két fél kell. Egyik az apád aki megbántott (mi nem tudjuk hogy mivel mert ezt nem mondtad) és jóvá akarja tenni, a másik te vagy aki hajlandó megbocsájtani. Mi nem vagyunk ott ezért nem tudjuk az igazi torténéseket, de ha látod hogy apád nyit feléd akkor szerintem ne utasítsd el automatikusan. Ha jól értem másfél évig tepert de te el utasítottad. Nem gondolod higy neked is kellene valamit tenni?
Más ha nem akarja jóvátenni, de ezt is te látod. Ezt sokszor érzi az ember.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!