“Ne adj fel a gyerekeidért semmit, mert hálátlanok”. Mi a véleményetek erről?

#47 igazából lány vagyok, de lényegtelen :D

Látom az igazságot abban, amit mondtok, higgyétek el, hogy apám is el tudta szépen mondani, hogy neki rosszul esik, hogy a legszeretettebb emberét a világon nem szívlelem. A viselkedése viszont nem ilyen. Már korábban eltört a kapcsolatunkban valami, ami miatt nem fűz reményeket arra, hogy lassaskán egy jó viszony lehet köztem és a párja között, és inkább “a párját választja helyettem”, mert ő szeretetet ad meg stbstb. Mintha kötelezném arra, hogy hagyja el, ne szeresse. Bár amikor anyám idehozta a párját ő százszor megkérdezte, hogy belemegyek-e, nem csak elém tolta, hogy akkor tessék, ez a helyzet. Apám azért ilyen indulatos, türelmetlen, mert olyan másfél éve megy ez a huzavona, utóbbi időben a legdurvábban.

Valszeg manipulálva is vagyok, vagyis hát ez elég negatív töltetű szó, befolyásolva vagyok, tudok róla, hát amikor anyám felkapja a vizet és a kipakolással fenyeget, azt minek nevezzem, amikor ezt elkerülve hajlok az akaratának? Nem gyakori dolog ez sem, de a párjának nagy köszönettel tartozom, hogy mindig ki tudja beszélni anyám baromságait a fejéből.

Apámmal a nagymamám és főleg a nagybátyám beszélt, hogy küzdjön, ne adja fel a gyerekét, valamennyire hajlik a gyerek, csak épiteni kell ezt. Apám részéről az áldozatmutatás (???) befejeződött. Engem vár, hogy lépjek, aminek feltétele lenne a párjának a megismerése. Majd utána meg persze az, hogy tűrjem el, ne húzódjak el előlük, ismerem, valahogy így lenne a forgatókönyv... csak tudjátok, nem tudom, hogy mire gondol akkor, amikor azt mondja ő már annyi mindent beáldozott. Nem áldozott be semmit. Időt max., amit együtt töltöttünk, jól éreztük magunkat, akkor éreztem, hogy na ezért talán megéri megismerni, utána meg hátha békén hagy a dologgal. Most ezt mind a nulláról kellene megtennem, nincs mi biztosítsa, hogy nem fog megint feladni engem apám.