Megmondanád a felnőtt gyerekednek, hogy ha előre láttad volna az életét, akkor nem tartod meg / nem vállalod be?

Szerintem ilyet a szülőnek soha nem szabadna mondania a gyereknek, akkor se ha így gondolja.

Egy érző, gondolkozó emberi lény vagy és arra kellene koncentrálnia hogyan vigyázzon rád, nem pedig sértegetni. Logikus embernek tartom magamat, de nem látom ennek az értelmét, hogy minek kell ilyeneket mondani.

Nekem is vannak sérelmeim szüleimtől, amiket sose fogok elfelejteni, mert rosszul estek, ha ilyet mondtak volna nekem, akkor ez is jól beragadt volna.

Egyébként meg nem a betegséged vagy, sokkal több annál, ami értékes.

Nekem még nincs gyerekem, de max. abban az esetben mondanék neki ilyet, ha lenne, ha sorozatgyilkos vagy pedofil vagy ilyesmi lenne belőle felnőtt korára. Egyébként ha annyi lenne a "baja", hogy nem nyerte meg a genetikai lottót és mentális vagy fizikai problémákkal küzdene, amit tőlünk örökölt, biztos nem éreztetném vele, hogy emiatt nem kívánatos lenne vagy hogy kevesebbet ér, mint egy egészséges ember.

Bocs, de megvan a véleményem az anyádról. Ez a baj az emberekkel, hogy sokan úgy vállalnak gyereket, hogy közben úgy tekintenek rájuk, mint a tárgyakra. Nekik a gyerekvállalás kb. annyit jelent, hogy "jaj, megszülöm és pár évig tök cuki meg minden, aztán majd csak lesz vele valami, szerencsére csak 18 éves koráig kell eltartanom, aztán ha nem olyan tökéletes ember lesz belőle, mint amilyennek én elképzeltem még a fogantatása előtt, hát kirakom és azt kezd magával, amit akar, ez van!"

Ha a gyerek beteg lett, akkor nem elég fájdalom az neki, ráadásul az anyja tetézze, s azt mondja neki, hogy ha előre tudom, akkor vállalom az abortuszt?!

Még maga a gondolat is förtelmes. Majdnem egyenlő azzal, hogy kivágja az utcára, hogy durvábbat ne mondjak.

A beteg gyereknek elsősorban az anyja támogatására van szüksége, arra, hogy megerősítse: én feltétel nélkül szeretlek, a gondolatomban sem merült fel ilyesmi.