Megmondanád a felnőtt gyerekednek, hogy ha előre láttad volna az életét, akkor nem tartod meg / nem vállalod be?

Megall a gyerekvallalasban? Ezt hogy ertette? Te vakami legkisebb selejtes vagy vagy nagyon akart es lombikoztak stb.?

Dehogy monanek ilyet a gyerekemnek. Egy vita heveben persze...de utana bocsanatot kernek. Az mas kerdes lenne, ha ahogy irod te betegseget orokoltel es emiatt nagyon nehez neked. Hasonlo esetben azt mondanam, ha latnam ertelmes intelligens a gyerekem es mar felnott, szepen megtalalta a helyet, csak hat nehez neki, hogy sajnalom mert ha tudtam volna orokolheti tolem es a felmenoitol a sok rossz betegseget, akkor jobban utananezek mivel lehet ezt kikuszobolni vagy hogyan nevelhetem, hogy ne jojjon elo pl egy orokolheto bipolaritas stb. vagy hogy abban a szellemben neveltem volna, hogy eletenek szerves resze legyen a pszichiater, a terapiak...hogy ha netan ugy alakul ne ellenkezzen es elje meg kudarckent. Tehat mondanek ilyet, de olyan felhanggal, hogy aajnos ez az en hibam is. Ha nem lenne lelkiismeretfurdalasom, akkor kussolnek.

Agyvérzéssel születtem, következmeny: részleges baloldali végtagbénulás.

Érettségim van, 29 éves vagyok, 2 éve munkanélküli, 12 éve pszichés beteg.

Rivotrilon, Ketilepten élek.

Mikor mondanának ilyet mégis a szüleim? Szerintem soha.

Na ebbe gondoljatok bele.

Úristen, sosem mondanék ilyet, életet adtam ha az nem is tökéletes, neki azzal kell boldogulnia. Egyébként sem túl súlyos dolgok ezek amiket írtál, több százezren élnek ugyanígy, ugyanez bajokkal, meg másmilyenekkel meg még súlyosabbakkal is.

Anyukáddal súlyos gondok vannak ha szégyell, vagy sajnál mindegy.

Szülőként azt kapjuk amit kapunk, maximálisan támogatnunk kell a gyerekünket érzelmileg.

Lehet hogy anyukád maximalista, de empátia az nincs benne semennyire sem. Erre ne legyen büszke.