Szerintetek mennyire jogos?

Szerintem itt nem jó a kérdés megközelítése több hozzászóló részéről. Egyszerűen az nem lehet kérdés, hogy "miért nem köszön", mert a köszönés ANNYIRA alap, hogy nem is merülhet fel, hogy indoka/oka lehetne nem köszönni.

Tehát ha belépek valahova, akármennyire is nem bírom az illetőt, nem szimpatikus, (félre ne értsél, kérdező, nem azt mondom, hogy nálatok ez van), de akármi is van, alap, hogy köszön. Tehát nem is lehet indok, hogy pl. nem szeretem a Kati nénit, nem bírom az XY-t. Akkor is köszönök.

Az más téma, hogy utána lehet, hogy egy szót nem szólok hozzá egész nap, ez már belefér, ha éppen annyira introvertált, vagy annyira nem szimpatizál a másik emberrel.

De a "miért nem köszön" számomra értelmezhetetlen kérdés.

Most eszembe jutott a mi esetünk. Páromnak van egy 24 éves fia. Sokat jönnek hozzánk látogatóba a barátnőjével. Alkalmi munkákat végeznek, így mikor meg vannak szorulva segítjük őket étellel, ezzel-azzal. Ilyenkor nagyot tudnak köszönni, mikor jönnek. Viszont fizetéskor, a lány egy hellót nem bök ki, olyankor fujjog a lencse főzelékre, mert ő ma pizzát rendel, ha hazamennek. Na ezt velem egyszer játszotta el. Pont itt voltak, pénzük már nem volt. Mi ettünk, őt meg sem kínáltam. Még ebéd után kávét sem adtam neki. Mikor rákérdezett, hogy haragszom e rá valamiért, szépen megmondtam neki, hogy ne csak akkor tudjon köszönni, mikor jól esik a támogatás.

Ez a mi esetünk volt, és teljesen egyetértek veled kérdező. Én sem tudom az ilyen dolgokat félvállról venni.

Én is személy szerint előbb a fiammal beszélgettem volna el, hogy valamit kezdjen a lánnyal. Bár jól mondták az előttem hozzászólók, hogy egy 19-20 éves lánynak ezt ne kelljen már tanítani. Normál esetben ezt gyerekkorodban a szüleid megtanítják.

Én is introvertáltabb típus vagyok, mégis ösztönből jön, hogy ha valahova megyek, köszönök rendesen.

Szerintem teljesen jogos a kiakadásod.

Bocs, az introvertáltság NEM egyenlő a bukósággal!

Én is rettentően halk szavú, visszahúzódó, csendes vagyok, mégis ALAP, hogyha valahová bemegyek, érthetően köszönök.

Kérdező, amíg nem kér elnézést, én nem tűrném el a házamban.

ezt a nem koszonest hogy kell elkepzelni kerdezo? megerkezik, bejon az ajton, te allsz a konyhaban es elmegy melletted neman?

mert elkepzelesem sincs hogy valaki hogy lehet ennyire neveletlen. jol tetted hogy megmondtad. a fiad helyeben mondjuk en elsullyednek szegyenemben hogy a baratnom ennyire proli.

19L

Tesóm barátnője volt ilyen, amikor még anyuéknál laktunk. Megjelet, rám nézett és se egy "szia", se egy "rohaggyámeg!" nem jött ki a száján. Én az elején mindig ráköszöntem amikor belépett az ajtón, aztán utána már nem.

Simán csak levegőnek néztem, a tesóm kérdezte, hogy mi a bajom vele. Akkor elmondtam, hogy se köszönni, se visszaköszönni nem szokott.

Erre mondta tesóm, hogy igen, mert ez otthon náluk NEM SZOKÁS. :D ők sose köszönnek egymásnak ha találkoznak. Hát jóvanakkó...

Na azért nehogy már a kérdezőnek kelljen a saját házában félrevonulnia, mert egy neveletlen csitri az alap illemet képtelen betartani. Mert ez bizony neveletlenség, akárhogy szépítjük.

Nekem kb 7 évesen volt ilyen utoljára, unokatesóm szüleinél. Közölték, hogy addig álljak meg szépen az ajtóban, amíg nem tudok köszönni. Érdekes módon egyből sikerült. Kérdező, netán próbáld ki te is.