Maximalista anya és minimalista "én" helyzetet miképpen tudnám kezelni?

Szóval az a helyzet az adódott, hogy idén érettségizem. A lényeg, hogy egyelőre csak szakképzésben szeretnék tovább tanulni és talán majd később megpróbálni az egyetemet. Jelenleg az van, hogy emelt érettségit teszek fizikából, a többiből közepet. Nyilván tanulok illetve készülök rá folyamatosan de egyszerűen anyám teljes mértékben kikészít. Nagyon maximalista és ő csak azzal van megelégedve, hogyha mindenből ötösre érettségizek, holott az egyetemre amely majd 5-10 év múlva talán szóba jön 280 ponttal be lehet kerülni. Ennek fejében nagyon nincs szükségem arra, hogy mindenből ötös legyek de ahhoz már energiám sem lenne. Én egyszerűen csak próbálom megtanulni azt amit megtudok és aztán majd az érettségit megírni olyanra amilyenre sikerül. Abszolút nem parázok rá és nem is szeretnék egy stresszes roncs lenni egy kis vizsga miatt. Megírom a legjobb tudásom szerint és sikerül, ahogy sikerül. Én ezt az elvet vallom.

Viszont anyám ezt nem képes elfogadni és állandóan beszólogat. Kérdi mindig, hogy mennyit tanulok naponta. Én mondom, hogy 1-2, max 3 órát (fizikára napi 6-ot is) de mindig azt állítja, hogy az kevés.

Múltkor gyakoroltam emelt érettségi feladatlapot fizikából, sikerült 63%-osra kitölteni erre ugyanígy megkapom, hogy az kevés. Egyszerűen robbanni tudnék ilyenkor és teljesen lehúzza az életkedvemet a maximalista felfogása.

Hogyan kezeljem a szituációt? Úgy érzem ez nagyon hátráltat. Szeretnék stresszmentesen túl lendülni az érettségin, de így nehéz.