Hogyan segítsek a gyerekemnek, ha szenved otthon?
Lassan egy éve otthon van - amióta távoktatásra váltottak az egyetemek - és egyre rosszabb állapotban van. Most már sokszor ki sem kel az ágyból és el sem hagyja a házat, netezik, filmet néz, tanul és hasonló dolgokkal lefoglalja magát, de látszik rajta, hogy nincsen jól. Minden nap sír, sokszor ingerült, feszült és valamikor szinte hozzá sem lehet szólni, bezárkózik, nem beszél. Már az egyetemet is félbehagyta, most passzív féléven van. Valamint egyre többet emlegeti, hogy neki ebből elege van, nem akar így élni, semmi értelme nincsen az életének és hasonlók. Beszéltem vele erről és azt mondta, hogy nem bírja a bezártságot, hogy nem tud mit kezdeni magával, nem tud senkivel sem találkozni és beszélgetni, nem tud elmenni sehova, sokat van egyedül otthon, nem érzi magát hasznosnak stb. Ezt mind megértem, családilag próbáljuk őt támogatni, de ténylegesen segíteni nem nagyon tudunk. Mindenki dolgozik, tehát nem tudunk vele több időt tölteni, max. annyit tudok tenni, hogy néha írok neki vagy felhívom a munkából. Segítettem neki munkát vagy valami szabadidős elfoglaltságot keresni, ahol legalább emberek között lehet, de nem találtunk semmit. Sajnos vidéken élünk, itt nincsen sok lehetőség. Felvetettem, hogy elmehetne pszichológushoz, de arra nem hajlik, azt mondta nem szeretne és ő csak normálisan akar élni.
Szerintetek hogyan tudnék segíteni neki?
válasza:"Mindenki dolgozik, tehát nem tudunk vele több időt tölteni, max. annyit tudok tenni, hogy néha írok neki vagy felhívom a munkából. "
Talán csak annyi kéne, hogy leülj vele beszélgetni és néha töltsetek együtt is időt.
válasza: válasza:Szerintem is menjen dolgozni, nem csak home office munkák vannak. Tudom írtátok, hogy probáltatok keresni de az h se nem tanul se nem dolgozik, így ne csodálkozzon, ha annál is kevesebb inger éri. Ideig óráig oké, hogy nem érzi jól magát. Amúgy mindenki szenved már, mindenki akar mindenhova menni.
Vagy keressetek online tanfolyamot vagy valami, az is valami. Lehet menni bevásárolni vagy postára. Önkentesség valahol?
válasza: válasza:nézd, legyünk őszinték, te már leélted az életed nagyobbik részét, voltak barátaid, bulijaid, randizhattál, dolgozhattál, aztán találtál egy párt, lett család, otthon, na most ebből nekünk már semminek nem lesz, köszönhetően pár hisztérika kis orvosnak... az életünkből annyi maradt, hogy bezárva rohadunk a gép előtt, három munkalehetőségünk a homeoffice, az élelmiszertermelés és a vakcinagyártás/adagolás, aki meg másra vágyott, az megdögölhet, a gazdaságot szántszándékkal tönkrevágják.
azzal tudsz rajta segíteni, hogy békén hagyod, és nem bszogatod, mint engem az anyám, hogy legyen pozitív meg csináljon dolgokat, semmi értelme többé semminek. ő is csak élni akart, de azt már nem lehet. ha nem akarja ezt a vegetálást, ne erőltesd rá, hoyg úgy csináljon, mintha boldog lenne vele. én személy szerint a halálomat várom, és nagyon jól esne, ha valaki együtt reménykedne velem mielőbbi pusztulásomban.
válasza: válasza:25. Megértem a problémát és nagyon sajnálom a mostani tizen-huszon éveseket, de ebből az egész helyzetből nem az következik, hogy a vírus "kamu", az orvosok csak "hisztiznek", a járvány elleni védekezés kifejezetten a fiatalok ellen irányul és neked véget ért az élet, már nem lesz soha jobb, nem tér vissza az élet és ne hozhatnád ki a lehető legtöbbet ebből az időszakból is.
Tényleg őszintén sajnálom, de ez a fekete-fehér végletes gondolkodás nem vezet semmire. A járvány nem fog örökké tartani és addig is rengeteg mindenben kiteljesethetsz, találkozhatsz a barátaiddal, felfedezheted az országot, felfedezheted és megragadhatod a lehetőségeket, még ha azok korlátozottak is.
Őszintén kívánom, hogy legyen így, addig is, szerintem fordulj segítségért, mielőtt egy olyan szintre süllyednél az önsajnálatban, hogy kikaparni is nehéz lesz onnan. Ezt segítő szándékkal mondom neked és a kérdező gyerekének is.
31L
válasza:Magam részéről én hányok már a sok sétafikálástól egyedül. Szerintem ez a gyerekeden sem fog segíteni.
Engem három tényező választ el a totális depressziótól. Az egyik az, hogy egy remek pszichológusom van, akivel már a koronavírus berobbanása előtt is jó úton haladtunk. A második, hogy találtam egy egész jó gyakornoki pozit, ahova -szerintem- többnyire sikerült beilleszkedni, jó a társaság, nem rossz a munka sem. A harmadik meg, hogy nemrég megörököltem egy kedves rokonom régi Opeljét (újabb autót vett). Bár tényleg sok pénzbe kerül egy autó fenntartása, régóta szerettem volna kocsit.
De mindhárom felsorolt dolog kb. óriási mázli kérdése a mai világban. Külön-külön is, sajnos. És bevallom őszintén, azért továbbra is magányosan érzem magam.
Én nem mentem passzív félévre (majdnem megtettem, de az a koronavírus előtt volt, és más miatt), de most tökre úgy érzem magam egyelőre, egy-két dolgot leszámítva, mintha nem is egy harmadéves hallgató lennék.
Ebben a félévben a tanterv miatt két tárgyat leszámítva semmi értelmes tárgyam nincs, csak szinte teljesen értelmetlen, gazdasági/humán tölteléktárgyak. Szabvált nem volt erőm felvenni, azt szerettem volna (szeretném), ha a munkára minél több időm jutna, meg amúgy is megszívtam már a szabadon választhatókkal.
Az se segít a motivációs problémán, hogy az oktatás színvonala óriásit esett az online/hibrid/fene se tudja bevezetése óta.
Konstruktív ötlet eddig még nem jutott eszembe. Épp nemrég lett elegem a hobbimból is egy jó időre. Nincs kedvem a szabadidőmben is csak áramköröket szerelgetni, amikor, kicsit túlozva, a munkahelyemen is ezt csinálom, nap, mint nap. A motoromnak is van mindenféle baja van. Már lassan Csehországból kell hozatni hozzá alkatrészt (hosszú történet).
Száz szónak is egy a vége, társaság nélkül nehéz ez a járványos időszak, na. Nekem nincsenek olyan közelebbi barátaim, akiket hívhatnék, és egy kis séta is üdítő élmény lenne velük. Így hozta az élet.
20F
Köszönöm, megpróbálok reagálni a válaszokra.
Egy szobamacskánk van, őt szereti, szokott vele játszani és sokat foglalkozik vele. Csak a macska ugye nem "mobilis" és túl sok mindent nem lehet vele csinálni. Más állatot (pl. kutyát) viszont nem tudunk tartani rajta kívül.
Mondtam neki azt is, hogy menjen el valahová egy-egy napra körülnézni pl. a városba ahová egyetemre is jár, leviszem reggel az állomásra és akkor elmegy vonattal. Egyszer elment vásárolni, de amúgy nem akar, mert minek, mit csináljon ott, hová menjen, egyedül nem akar, egyedül unalmas. Én hétköznap nem érek rá, az apja hétvégén is dolgozik, úgyhogy sok időt tényleg nem tudunk vele lenni. Ha nagyon őszinte akarok lenni, nekem munka után sokszor nincsen kedvem vagy erőm ahhoz, hogy valami aktívabb programot csináljunk. Beszélgetni szoktam vele, vagy főztünk, virágot ültettünk, de nem mindig vevő rám. Elmentünk kétszer a környéken kirándulni is, de nem érezte jól magát, azt mondta velünk nem jó és nem akar menni többet.
Felvetettem, hogy hívja el a barátait hozzánk, elhívta és állítólag nem akartak jönni. Mondtam neki, hogy menjenek le a Balatonra (ott van egy nyaralónk), nem akartak menni. Mondjuk messzebb laknak tőlünk, ők most is tanulnak vagy dolgoznak, de azért szerintem találnának rá alkalmat... nem tudom miért nem akarnak vele találkozni.
Párkapcsolati gondjai biztos, hogy nincsenek, mert nincsen párkapcsolata.
Munkát nem találtunk, de az valóban jó lenne, mert akkor napi szinten lefoglalná magát és attól talán hasznosnak is érezné magát. Önkéneskedni sem lehet a környéken sehol. Nagyon a világ végén élünk, a semmi közepén és itt tényleg nincsen igazából semmi fitaloknak szóló lehetőség.
A pszichológus jót tenne neki szerintem is, de nem rángathatom el. Nem tudok vele mit csinálni, ha ő nem akarja. Azt mondja mindig, hogy neki semmi baja nincsen és rendbe jönne, ha normális élete lehetne. Én személy szerint annyiban egyetértek ezzel, hogy korábban tényleg nem volt még ilyen, úgyhogy valahol szerintem is a jelenlegi vírushelyzet, a távoktatás és minden velejárója miatt alakult ki ez nála.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!