Hogyan segítsek a gyerekemnek, ha szenved otthon?
Lassan egy éve otthon van - amióta távoktatásra váltottak az egyetemek - és egyre rosszabb állapotban van. Most már sokszor ki sem kel az ágyból és el sem hagyja a házat, netezik, filmet néz, tanul és hasonló dolgokkal lefoglalja magát, de látszik rajta, hogy nincsen jól. Minden nap sír, sokszor ingerült, feszült és valamikor szinte hozzá sem lehet szólni, bezárkózik, nem beszél. Már az egyetemet is félbehagyta, most passzív féléven van. Valamint egyre többet emlegeti, hogy neki ebből elege van, nem akar így élni, semmi értelme nincsen az életének és hasonlók. Beszéltem vele erről és azt mondta, hogy nem bírja a bezártságot, hogy nem tud mit kezdeni magával, nem tud senkivel sem találkozni és beszélgetni, nem tud elmenni sehova, sokat van egyedül otthon, nem érzi magát hasznosnak stb. Ezt mind megértem, családilag próbáljuk őt támogatni, de ténylegesen segíteni nem nagyon tudunk. Mindenki dolgozik, tehát nem tudunk vele több időt tölteni, max. annyit tudok tenni, hogy néha írok neki vagy felhívom a munkából. Segítettem neki munkát vagy valami szabadidős elfoglaltságot keresni, ahol legalább emberek között lehet, de nem találtunk semmit. Sajnos vidéken élünk, itt nincsen sok lehetőség. Felvetettem, hogy elmehetne pszichológushoz, de arra nem hajlik, azt mondta nem szeretne és ő csak normálisan akar élni.
Szerintetek hogyan tudnék segíteni neki?
1: Mondtam neki, hogy menjen el sétálni egyet napközben vagy bicajozzon egyet a városban, de azt mondta, hogy az nem jó, mert akkor is egyedül van, nincsen kedve, hol sétáljon, nincsen itt semmi. Igazából mindig oda lyukadunk ki, hogy itt nincsen semmi és egyedül van. Ebben sajnos igaza is van, de én sem tudok jobbat mondani. Valóban nincs itt semmi és egyedül van, de ez van és ezzel nem tudok mit csinálni.
2: Ezzel megint az a baj: itt nincsen semmi. Találtunk egy hobbi szakkört egy másik városban, ami megtetszett neki, de délután van és nem érne haza este 8-ra. Még körülnézünk, de nem tudom találunk-e bármit.
3: Amióta otthon van összesen egyetlen egyszer találkozott a barátaival. Azt tudom, hogy interneten keresztül tartják a kapcsolatot, de állítólag hívta őket többször is, hogy találkozzanak vagy szervezzenek valami programot és a többiek nem akartak.
4: Szerintem nem hiszti. Az én gyerekem és ismerem őt jól, még soha nem láttam ilyennek. Nem szoktunk beleszólni a dolgaiba, de valahol még támogattam is, hogy megszakítsa a tanulmányait. Mindig nagyon jó tanuló volt, szeretett tanulni, szorgalmas volt, jó jegyei voltak és az előző félév végére már nagyon látszott rajta, hogy ez így nem fog tovább működni. Az egyetemen is ötösei voltak, mindig kapott tanulmányi ösztöndíjat is és akkor már több órájára be sem járt, nem csinálta meg a feladatait, nagyon sok tárgyból meg is bukott. Már akkor is ilyen állapotban volt, csak azóta szerintem még rosszabbodott is.
Kutya?
Remek társ, akkor már nem is egyedül sétálna, és sétáltatás közben összeismerkedhetne más kutyás fiatalokkal.
Vagy éppen hétvégente ti is elmehetnétek vele biciklizni vagy kirándulni.
Este 8ig tudtok menni suli után is kicsit sétálni.
Azért nem akartak,.mert ezek neki nem barátok, ezek csak diszkóba meg kocsmába tudtak eljárni. Nem is baj hogy ezek nincsenek.
Hát..., nem tudom. Nálunk középiskolások, egyetemisták összejárnak. Többnyire a parkban sétálnak, beszélgetnek.
Viszont a szemközti szomszédom fiát tegnap vitték el hordágyon coviddal. Pletykálják, hogy mostanában is sokat bulizott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!