Miért baj az az embereknek ha valaki nem akar önálló családot és inkább szüleivel éli le életét?

Pont ott élek. Elég fura népség is. Valóban otthon élnek sokan 40 éves korukig majd nagy nehezen szülnek/csinálnak egy gyereket akit a nagymama nevelhet.

Nem emelném az életmódjukat piedesztálra, nem követendő példa. Inkább kényszer szülte. Lusták, kényelmesek, a mamma kiszolgálja őket. Elhiszem hogy neked ez tetszik.

Ha megházasodnak legfeljebb olyan távolságra mennek ahova a Mamma mindennap át tud ugrani takarítani. A szennyest viszik hozzá mosatni-vasalni.

Éltem Olaszországban, amit 23-as írt, az tényleg igaz. Mondjuk nagy városokban nem, de vidéken nagyon tipikus.

Több helyen voltam, ahol nem volt mosógép és nem helyhiány, vagy anyagiak miatt. Mikor szóba jött, megdöbbenve kérdezték, hogy minek az, hisz anyuhoz hordják ruhát.

Sokan eleve el sem költöznek, de nem arról híresek, hogy mennyit segítenek a háztartásban.

Én nem tudom, azzal, hogy nem akar családot valaki nincs semmi baj, én sem vágyom erre annyira. A szülő kérdése meg körülményektől függ. Ha egy több szobás több fürdős nagy vidéki házról van szó az nem számolnám mamahotelnek, sok rokonom együtt van nagycsaládos tobbszintes házakban ez hagyomány vidéken.

De az, hogy én életem végéig kerülgessem anyámat egy másfél szobás panelba kizart dolog.

Inkább lakok egyedül albérletben

A többgenerációs együttélésre, régen sokkal jobb voltra egy példa:

Nagymamám ezelőtt 66 évvel beköltözött a nagyapámék családjába. Hát nem volt szerintem semmivel sem jobb. A dédszüleim hiába voltak rendes, jó dédszülők azért anyósnak meg apósnak hagytak maguk után kívánni valót. Ott sem volt fenékig tejfel az élet. Nagymamám mesélt pár dolgot. Semmi szitkozódást csak pár együtt élési nehézséget. Ugyan azok a gondok megvoltak mint most. Csak most természetes ha elköltözök, több a lehetőség stb. Szóval nem hiszem hogy annyival jobb lett volna. Örülök hogy nem akkor kellett élnem.