"Feláldoznátok" a jövőtöket Anyukátokért?

Kérdező, barátnőm volt ilyen helyzetben, mint párod anyja (folyamatban volt a leszázalékolása, munkahelyet nem talált, fix jövedelem semmi, tartlék semmi).

Ő vállalt kisgyerekre vigyázást, vállalt takarítást házaknál, és emellett kiadta a kisszobát egy fiatal lánynak. Szar volt, összébb kellett húzni magát, de így megélt az átmeneti időszakban. Ő azt mondta (előtte pár évvel ment férjhez a két lánya), hogy a bőr a képéről leégne, ha a fiataloktól kellene elfogadnia apanázst.

26-os!

Amit írtál, a 2-es pont egyáltalán nem úgy volt:

"A kérdező 24 éves, tehát az anyja jó eséllyel ötvenes. Magam is ez a korosztaly vagyok. Nekünk még nem volt diákhitel, csak a jó anyagi korulmenyek között élő gyerekek tudtak tovább tanulni."

Én 84-ben érettségiztem, és akkor pont nem volt muszáj anyagi jólétben élni az egyetemre/főiskolára járáshoz. Nem az döntötte el, hanem a tudás, kb. egy ötöde fiatal tanulhatott tovább, olyan volt a bejutási rendszer és a ponthatárok (nem volt fizetős lehetőség, hogy érthető legyek). Kevés férőhely mindenhol, többszörös túljelentkezés még egy szarságos tanítóképzőben is.

Aki viszont tanult, tök mindegy, hogy mérnök volt az apja, vagy takarító. Olyan ösztöndíj rendszer volt, hogy kolleganőm nővére a tanárképzőben több ösztöndíjat kapott (tanulmányi is, szociális is), mint kolleganőm a cégnél pénzügyesként egy érettségivel.

A mondanivalód másik része viszont tényleg így volt, 92-ben voltam friss diplomás, tényleg a versenyszférában kb. mindenhol bepróbálkoztak 4 órásra bejelenteni, vagy minimálbér+zsebi, és kuss volt a dolgozónak.

32!

Látom csak nem érted. Szó nem volt arról, hogy nem a tudás döntött volna. A pénz hiánya dontott. Karika hiába volt kitűnő tanuló egész életében, ha anyukája nem tudta neki finanszírozni a kollégiumot vahy az albérletet, vagy simán a buszozast az egyetemre, nem volt pénze a könyveket és egyéb felszereléseket megvenni. Katika kénytelen volt dolgozni menni tanulás helyett.

34!

Oke, maga vagy a csoda. Másnak meg nem ment ilyen könnyen. Történet vége, nem érted a lényeget: Katikából lényegesen több van, mint beloled.

26-os! Én két pontban sem értek veled egyet.

2, én hiába érettségiztem kitűnővel 2002-ben, továbbtanulni nem tudtam egyből, mert nem volt miből. Hiába kerestem gőzerővel melót, csak közmunkás lehettem néhány hónapig, aztán meg gyárban güriztem. Aztán csak megpróbáltam a továbbtanulást, munka mellett csak a szomszéd város sulijaiból választhattam, és utólag jöttem rá, hogy milyen rosszul. Nem volt aki tanácsot adjon, nem láttam a jó példát arra, hogyan kell küzdeni, hogyan kell pedálozni, anyámnak a takarítás pl. derrogált. Én meg gyed alatt simán elmentem takarítani diplomával. De rájuk annyira mérges voltam, hogy miért nem erőlködnek jobban, hogy nekünk jobb legyen, mi a fenének vállaltak egyszobás putriba két gyereket? Mert majd jobb lesz, majd lesz valahogy alapon... Köszi.

A 3-as pontod is megvan ám a mai napig is, egy fiatal nő nagyságrendekkel kisebb eséllyel indul a munkaerőpiacon, mert vajon mikor fog szülni, és ha már van kisgyereke, vajon mikor megy vele táppénzre, és vajon hogy oldja meg a szüneteket. Én 4 évig pont emiatt nem tudtam dolgozni! Életem legnagyobb lehetőségét kellett elhalasztanom, mert nem volt hova rakni a gyereket, annyit volt beteg, és az évi 16 hét szünet sem volt megoldva! Anyám csak egy hetet vállalt nyáron!

Ezért írtam, hogy csak akkor szabad vállalni gyereket, ha mindez megoldott.

36!

Hehe, mókás hogy nem értesz velem egyet, aztán leírod ugyanazt....

Mindegy, nem vitázom tovább, hiányzik hozza egy értelmes partner.

Jézusom, nevetséges vagy. Hogy értenék veled egyet? Te véded az anyát! Én meg nem! Mert ilyen helyzetben nem vállalunk gyereket, vagy pedig mindent elkövetünk, hogy ne jussunk a kérdező anyjának sorsára! Csakis magának köszönheti!

Amit leírtam, csak azért tettem, mert íme a bizonyíték, ha nincs megfelelő szülői háttér! De szegény kérdezőnk nem elég, hogy ezt nem kapta meg, hanem még el is kell tartania az anyját! Ez mind az anyja hibája!

Befizetném egy tanfolyamra vagy intézném neki a munkanélküli központban a képzését! Pénzzel csak minimálisan támogatnám.

Vagyonőrnek, tb bérügyintézőnek, targoncásnak , takarítónak igenis el lehet menni!

Mellesleg házaknál is lehet ápolást / takarítást stb vállalni

(én anyám is azt csinálja nyugdíj mellett, mert nem bír otthon ülni a panelba)

Aki nem akar az nem is fog munkába menni.

A helyedben meggyőződnék arról, hogy nincsenek-e alkohol / dohányzás gondjai.

Feleslegesen ne támogasd, annak sose lesz vége.

" "Feláldoznátok" a jövőtöket Anyukátokért?"

Már eleve ez egy baromi szentimentális kérdésmegfogalmazás.

Amennyiben életmentő műtétről lenne szó, nyilván a lakásomat is eladnám máról holnapra, de ha nem erről van szó azesetben a pénzzel bánni tudni kell.

Szegmensekre bontani a jövedelmedet és amennyi jut annyit "áldozni" édesanyád boldogulására, de ettől még "áldozni kell" a saját jövődre is.

A többit neki is meg kell tudnia oldani vagy akkor tessék kiadni az ingatlant ahol lakik és a többletpénzből egy nagyobb albérletbe összeköltözni!

Vagy kössetek vele eltartási szerződést, ha nem akar dolgozni és akkor költözzetek haza.