"Feláldoznátok" a jövőtöket Anyukátokért?

Esteleg az is opció lehet, hogy kisebb lakásba költözik, már ha saját amiben él, de mivel csak a rezsit említed, így gondolom igen.

Ha onnan repültetek ki, feltételezhetően lagalább 2 szoba. Ha eladja és vesz egy garzont, akkor nem csak a rezsin spórol, hanem a minimális különbözet (gyakorta hasonló áérban mennek, pont a kedvező rezsi miatt, itt ahol élünk anyukám pont most lépte ezt meg, más okból és 2 millió maradt neki meg) felhasználhatj arra, hogy megéljen belőle, amíg nem rnedezi a sorait. Nyilván megvan az oka, ha az nem opció, hogy odaköltözzetek, amit meg is értek.

Azért rendben van, hogy nem hagyja az ember cserben az anyját, de a havi rezsi és a kaja nem egy kis kisegítés, közel 80-százezer, ha csak az alapokat vesszük, azért ennyit kifizetni éveken át teljesen ellehetetleníti a pályakezdő gyerket.

Élrtem én, hogy covid, hogy az anyja, de nem 1-2 hónapról van szó, vagy kényszermegoldásról, hanem konkrétan eltartja közel egy éve a kérdező.

Anya vagyok magam is, a nagyobbik fiam 21, egyetemista. Ha ilyen helyzetbe kerülnék és már különálló pályakezdő lenne a fiam, akkor vagy azt csinálnám, amit javasoltam (mi is két szobás panelben élünk jelenleg), vagy ha ez nem megoldható valamiért, akkor lemennék olyan ghelyre dolgozni, ahova visz céges busz (függetlenül attól mennyire kemény a 3 műszak és mennyire nem passzol a képesítésemhez), vagy ha ez nem megoldható (amit kétlek), olyan gyárat keresnék, ahol kapok munkásszállót és akkor a rezsimet is fizetni tudnám, maradna is és keresném folyamatosan a lehetőséget, hogy újra a megszokott kis medrembe visszakerüljek.

Értem én a hozzászólókat is, de azért ne legyen már elvárt és normális, hogy egy fiatal huszonéves évekig eltartsa a saját anyyját.

Ha nincs egészségügyi problémája, akkor igenis lehet munkát találni, legfeljebb nem fűlik az ember foga hozzá, de mobilis, hisz nincs kiskorú gyerek, akit hozni vinni kell, aki ha beteg, nincs kire bízni, stb... független nő, kereshet az országban bárhol, ahol lehetőség adódik, azért igencsak kényelmes dolog kijelentenie, hogy de hát nem talál közel egy éve. Akkor tágabb körben kell nézelődni.

Felnevelem én is tisztességgel a fiam, egfyedülálló anyaként, egyetmere jár, dolgozni sem kell mellette, úgy vagyok vele a a tanulás a feladata és a szak is nehéz. Ha nagy nehezen egyszer elindul az életben, egészen biztosan kezemet törve keresném a megoldást, ha ilyen problémám adódna, semmint hogy a független élete kezdetekor évekig eltartassam vele magam. Lesülne a képemről a bőr...

Hovatovább jól mondta az egyik válaszoló. Ha a párja családja kerülne ilyen helyzetbe, akkor mi lenne a feladatuk? Eltartani két családot százezrekből, mivel felnevelték őket, ők meg költözzenek addig is a híd alá, ha már lakásra sem telik? Vagy menjenek haza a kisszobába, a független élet helyett, hogy eltatrsák a saját szüleiket?

Azért ezeket a kérdéseket megmutatnám azoknak, akik habzó szájjal bizonygatják, lehet a "semmire" is szülni. Vélhetően a kérdező anyja se volt sosem jómódú, és nem volt tudatos a gyerekvállalás sem. Vagy ha már gyereket vállalt, sem tudom elképzelni, hogy mindent elkövetett volna.

Pont olyan, mint az én anyám. Tavaly márciusig képes volt olyan helyen dolgozni, ahol, nem viccelek, havi 6 nap munkával 90 ezer forintot keresett!!!! Mert helyben volt, és mert ismerősök dolgoztak ott. Az mindegy, hogy a cég tulajdonosa kvázi rabszolgatartó volt, nem mondott volna fel semmi pénzért, hiába biztattam, hogy sokkal többet is kereshetne ugyanennyi melóért.

Szerencsére bezárt az egész kóceráj, így anyám kénytelen volt a környező városokban is munkát keresni, persze 0 önbizalommal. Azért még megvárta a munkanélküli végét, meg a szeptembert, mert még reménykedtek, hátha újranyit. Mikor végleges lett a helyzet, nem viccelek, 1 hónap múlva már dolgozott! 58 évesen! Ráadásul 3 műszakban! Nem volt egyszerű megszokni, de a fizetésért cserébe megéri. VIcces, de dupláját keresi az előzőhöz képest, pedig "csak" 200 ezer.

Úgyhogy ne segíts neki. Ez az ő érdeke a leginkább.

24!

1,Csak az anyjáról ír, ergo az apa vagy meghalt, vagy elváltak. A többség 2 keresetre vállal gyereket, együtt, nem sokan lesznek előre tervezetten egyedülálló anyák.

2, A kérdező 24 éves, tehát az anyja jó eséllyel ötvenes. Magam is ez a korosztaly vagyok. Nekünk még nem volt diákhitel, csak a jó anyagi korulmenyek között élő gyerekek tudtak tovább tanulni.

3, Amikor én voltam munkavallalas környékén, akkor jöttek be a magánvállalkozások. Bizony, a 4 órás bejelentés volt az altalanos. Tappenz, szabadsag nuku, visszabeszéles nincs, mert másnap már nem kell bejönni.

4, Anyádnak valami csúcs végzettsége lehet, ha 58 évesen felvették valahová.

5, Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Nem ítélkezek! Csak a sanyarú gyerekkoromat nehéz ám elfelejteni, és ma már szülőként látom ám, hogy mi volt a hiba.

Nincs csúcsvégzettsége, 8 általánosa van, egy műanyaggyárba vették fel operátornak, egy 20 km-re lévő ipartelepre.

Nos, ki is ítélkezik? Kapásból megvádoltál hazugsággal, nem is eggyel. És én csak a saját példámat hoztam fel, nem ítéltem bizony senkit, te meg azonnal.

Ez a ketten vállalunk duma pedig a legnagyobb hiba!!!! A csapból is az folyik, sőt, még a szépkorú asszonyok is ezt sulykolják:

"magadnak szülsz, lyányom!"

Annyit kell vállalni az ember lányának, amennyit egyedül is el tud tartani gond nélkül. Annyi minden történhet az életben, legalább ez a része legyen biztosabb.

He? Pontosan hol vádoltalak meg és mivel? Egy szóval enm írtam olyat, hogy hazudnál. Kérlek másold be, hol volt szó iylenrol.

Ok, ezek szerint nem csucsvegzettseg. A 3 műszak nem mindenkinek való-nem, enm azért, mert nem tetszik neki, hanem mert fizikailag nem birja- és gyár sincs mindenütt.

Nem tudom milyen kapcsolatban vagytok az anyukáddal. Én az enyémnek segítenék ha ilyen helyzetben lenne, mert ő is nagyon sokat segített nekünk a férjemmel.

Nyilván anyukádnak sem jó ez a helyzet, szóval feltételezem próbál munkát keresni és változtatni ezen.

Küldj te is neki melókat, hátha hamarabb talál!