Hogyan segítsek anyának?
Állandóan fáj a feje, mostanában egyre többször, mert mindenen idegeskedik. Angliában élünk, viszont gyűlöl itt lenni, nagyon hazavágyik, meg azt mondta, hogy élete legrosszabb döntése volt, hogy idejöttünk. Hosszú sztori, hogy hogy kerültünk ide ki, szóval ebbe most nem megyek bele. Amióta itt vagyunk az életünk csak rosszabb lett, semmivel nem lett jobb, sőt. A lelki állapota csak még rosszabb lett, pedig sosem volt lelkileg kiegyensúlyozott, de itt még depressziósabb lett. Apámat nem bírja elviselni, apám viszont nem akar hazamenni, és anyámat fenyegeti, hogy ha hazamegy akkor semmi pénzt nem kap, még gyerektartásra sem (én és öcsém vagyunk). Anya viszont itt nem bírja, neki hiányzik a családja, minden rokonuk, barátunk otthon van, az egész életünk. Nem éltünk otthon sem rosszul, jól megvoltunk, ide is apám erőltette, hogy jöjjünk ki, aztán anyám elhitte, hogy itt még jobb lesz, mert apám beígért mindent, de még annyi dolgunk sincs mint otthon volt, mert apám mindenre sajnálja a pénzt, pedig jól keres. Most a vírus miatt nem tudjuk mikor jutunk haza, nyáron voltunk otthon utoljára, anya már nem bírja itt tovább, de képtelen erről apámmal beszélni, mert akárhányszor próbálta ő megsértődik, meg felnőtt ember létére bevágja a hisztit, képtelen megérteni, hogy anyának itt nem jó, meg rajta kívűl senkinek, és ha ezt normálisan meg merjük jegyezni, hogy mi haza tervezünk menni akkor őrjöng. Ezenkívűl anya csinál mindent itthon, főzés, takarítás, az összes házimunka, azért is állandóan idegeskedik, hogy mit főzzön, meg, hogy még ki kell vasalnia...stb. A takarítást át tudom vállalni én is, sőt a nagyrészét megcsinálnám én, de nem akar engem sem ezzel leterhelni, szóval sokszor nem is szól ha kell takarítani, csak csendben egyedül megcsinálja, de ezzel is leterheli magát. Apám rohadtul idegesíti, de mindenkit irritál, őt is nehezen tudja elviselni. Sose tudja kikapcsolni az agyát, folyton azon jár az agya, hogy mikor jutunk már haza, meg a vírus miatt ki tudja mikor tudunk menni. Meg, hogy a szüleivel minden rendben legyen, aggódik, hogy elveszíti őket a vírus miatt, és akkor még a közelükben sem tudtunk lenni. Hiába mondom neki, hogy kapcsolja ki az agyát és ne aggódjon minden miatt, azt mondja, hogy neki ez nem megy és nem tudja elterelni a gondolatait meg relaxálni, pedig azt kéne neki. Ma már olyan rosszul volt, nem is evett egész nap semmit, hányingere is volt és a feje is nagyon fájt. És sokszor vannak ilyen időszakai amikor lelkileg még rosszabbul van, mint általában. Én nem bírom nézni, hogy ennyire kikészíti magát, még csak azt kéne, hogy valami betegség kialakuljon nála és elveszítsem, lekopogom. Mindenen idegeskedik, és ezzel kikészíti magát. Azt mondja nem tehet róla, hiába mondjuk neki, hogy legyen jó kedve, ez nem ilyen egyszerű, mert amíg itt vagyunk addig nem tud boldog lenni. Amíg otthon éltünk sosem voltak ilyen gondjai, pont ma mondta, hogy milyen jó életünk volt még otthon.
Hogyan tudnék neki segíteni? Vagy van bármi ötletetek, hogy valaki hogyan tudna kikapcsolni és lazítani, aki mindig idegeskedik? Mert hiába akarom, hogy boldog legyen, itt nem tud az lenni, apámmal meg pláne nem, akkor inkább azt szeretném, hogy legalább ne idegeskedjen, már azzal sokra menne.
Igen, pont arra utaltam, hogy az eddigi leírásod alapján az apád biztosan ellenezné ezt és az is valószínűsíthető, hogy mindenről sarkos véleménye van, amit arrogánsan (pl. maró gúnnyal) ki is fejez. Nyilván a család problémáját az oldaná meg, ha ő menne pszichológushoz, de ez elképzelhetetlennek tűnik, hiszen messze nincs azon az önreflexiós szinten. Ha egy kicsit is képes lenne önkritikát gyakorolni, már nem lenne az a mérgező személy, mint most. (Általában az áldozatok keresnek segítséget, nem a bántalmazók.) Az empátia teljes hiánya, a másik érdeklődési körének lefitymálása, problémájának elbagatellizálása, a kontroll és a "mindentudás" az ő erős önvédelmi rendszerének a része, amin rést ütne, ha bármi negatívval kapcsolatba lehetne őt hozni. Úgyhogy a legkényelmesebb: tagadni mindent és minden felelősséget másra hárítani.
Sajnos édesanyád problémáján nem segít az, hogy érdekli a pszichológia, mert amíg gondolkodik róla, gondolkodik a jelenségeken, tehát "agyal", addig nem találkozik az érzéseivel, ezért kell terapeuta, aki be tudja vinni őt saját érzéseinek a sűrűjébe, hogy ezáltal azok elveszítsék a hatalmukat felette. Ez normális, egy pszichoterapeuta is pszichoterápiára megy, ha a saját életében van elakadás.
Ha nem akarsz bajt, azonnal haza jönnék.
Pont az ilyen helyzetekben fordulhat elő, hogy agyvérzést vagy szívinfaktust kap valaki, és akkor a legjobb kimenetel az lesz, ha félárva leszel. És akko nem kell a félbéna-béna-legyengült anyukádat ápolni, amíg csak él.
Nem is értem, még lakni is van hol, és azért nem jöttök, mert nehezebb lenne az érettségi? Eszem megáll, komolyan.
Lehet még anyádat gyógyszerezni, ahhoz viszont szakorvoshoz kellene menni.
Rászokhat a gyógyszerekre is, mellékhatásként esetleg még öngyilkos is lehet, hogy megoldja a problémát.
Ha egyedül hazajössz, biztos jönne utánad. Az is lehetőség, ha jobb nincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!