Hogyan segítsek anyának?

Állandóan fáj a feje, mostanában egyre többször, mert mindenen idegeskedik. Angliában élünk, viszont gyűlöl itt lenni, nagyon hazavágyik, meg azt mondta, hogy élete legrosszabb döntése volt, hogy idejöttünk. Hosszú sztori, hogy hogy kerültünk ide ki, szóval ebbe most nem megyek bele. Amióta itt vagyunk az életünk csak rosszabb lett, semmivel nem lett jobb, sőt. A lelki állapota csak még rosszabb lett, pedig sosem volt lelkileg kiegyensúlyozott, de itt még depressziósabb lett. Apámat nem bírja elviselni, apám viszont nem akar hazamenni, és anyámat fenyegeti, hogy ha hazamegy akkor semmi pénzt nem kap, még gyerektartásra sem (én és öcsém vagyunk). Anya viszont itt nem bírja, neki hiányzik a családja, minden rokonuk, barátunk otthon van, az egész életünk. Nem éltünk otthon sem rosszul, jól megvoltunk, ide is apám erőltette, hogy jöjjünk ki, aztán anyám elhitte, hogy itt még jobb lesz, mert apám beígért mindent, de még annyi dolgunk sincs mint otthon volt, mert apám mindenre sajnálja a pénzt, pedig jól keres. Most a vírus miatt nem tudjuk mikor jutunk haza, nyáron voltunk otthon utoljára, anya már nem bírja itt tovább, de képtelen erről apámmal beszélni, mert akárhányszor próbálta ő megsértődik, meg felnőtt ember létére bevágja a hisztit, képtelen megérteni, hogy anyának itt nem jó, meg rajta kívűl senkinek, és ha ezt normálisan meg merjük jegyezni, hogy mi haza tervezünk menni akkor őrjöng. Ezenkívűl anya csinál mindent itthon, főzés, takarítás, az összes házimunka, azért is állandóan idegeskedik, hogy mit főzzön, meg, hogy még ki kell vasalnia...stb. A takarítást át tudom vállalni én is, sőt a nagyrészét megcsinálnám én, de nem akar engem sem ezzel leterhelni, szóval sokszor nem is szól ha kell takarítani, csak csendben egyedül megcsinálja, de ezzel is leterheli magát. Apám rohadtul idegesíti, de mindenkit irritál, őt is nehezen tudja elviselni. Sose tudja kikapcsolni az agyát, folyton azon jár az agya, hogy mikor jutunk már haza, meg a vírus miatt ki tudja mikor tudunk menni. Meg, hogy a szüleivel minden rendben legyen, aggódik, hogy elveszíti őket a vírus miatt, és akkor még a közelükben sem tudtunk lenni. Hiába mondom neki, hogy kapcsolja ki az agyát és ne aggódjon minden miatt, azt mondja, hogy neki ez nem megy és nem tudja elterelni a gondolatait meg relaxálni, pedig azt kéne neki. Ma már olyan rosszul volt, nem is evett egész nap semmit, hányingere is volt és a feje is nagyon fájt. És sokszor vannak ilyen időszakai amikor lelkileg még rosszabbul van, mint általában. Én nem bírom nézni, hogy ennyire kikészíti magát, még csak azt kéne, hogy valami betegség kialakuljon nála és elveszítsem, lekopogom. Mindenen idegeskedik, és ezzel kikészíti magát. Azt mondja nem tehet róla, hiába mondjuk neki, hogy legyen jó kedve, ez nem ilyen egyszerű, mert amíg itt vagyunk addig nem tud boldog lenni. Amíg otthon éltünk sosem voltak ilyen gondjai, pont ma mondta, hogy milyen jó életünk volt még otthon.

Hogyan tudnék neki segíteni? Vagy van bármi ötletetek, hogy valaki hogyan tudna kikapcsolni és lazítani, aki mindig idegeskedik? Mert hiába akarom, hogy boldog legyen, itt nem tud az lenni, apámmal meg pláne nem, akkor inkább azt szeretném, hogy legalább ne idegeskedjen, már azzal sokra menne.