Miért nem látja be, hogy mekkora különbséget tett köztünk?

Kérdező, hasonló szituációban vagyok, csak nekem a testvérem még kiskorú, én már felnőtt, különélő nő vagyok. Mivel nagy a korkülönbség, a legtöbb dolog ugye úgy tűnik fel, hogy velem hogyan viselkedett anyám gyerekkoromban, meg tesómmal hogyan viselkedik most.

Tőlem mik voltak elvárva és milyen retorziók voltak, illetve tesóm esetében mik ezek az elvárások.

Csak hogy mondjak pár példát: nekem állandóan dolgoznom kellett otthon, kint, bent, ha nem úgy csináltam meg valamit, ahogy anyám elképzelte, pl. elhagytam egy kis sávot fűnyíráskor, újra kellett csinálnom az egész telken, plusz kiabált is velem. Tesómnak semmit nem kell csinálnia, de szó szerint semmit.

Nem tanul, mert nem érdekli, már nyolcadikas, de anyám csinálja neki a szendvicset, én már másodiktól magamnak kellett, hogy csináljam. Mindent elintéznek neki, mindent megkap, én alig kaptam valamit.

Amikor felhoztam ezeket neki, ordított, de úgy, hogy zengett a ház, hogy hazudok, nem is így volt, csak sajnáltatom magam. Ott voltak a családtagok, akik mondták, hogy de hát igazam van, anyám mindenkivel összeveszett, hogy csak védenek, mert sajnáltatom magam. Ennél a pontnál döntöttem el, hogy elmegyek pszcihológushoz.

Pár hónapja járok terápiára, még messze nincs vége, de már most sok pozitív változást hozott az életembe. Most kezdem megtanulni, hogyan kezeljem a kapcsolatot a testvéremmel (mert az ilyen viszony azt is mérgezi), anyámat hogyan kezeljem, de a legfontosabb: hogyan húzzam meg a határaimat, hogyan mondjak nemet.

Sajnos az ilyen gyerekkor, az ilyen traumák később az élet más területein is nyomot hagynak. Én pl. sokszor választottam olyan munkát, ahol kizsigereltek, és kiderült, hogy ez is az anyámmal való kapcsolatom miatt volt.

Én nem akarok tanácsot adni, hogy mit csinálj anyáddal, de azt őszintén javaslom, hogy keress fel egy szakembert, nagyon sokat fog segíteni.

Ugyan ez volt velem is , azóta elköltöztem, de előtte.....nálunk is öcsi volt a minden, ahogy teltek az évek a szülői megkülönböztetés sajnos megbélyegezte a kapcsolatunkat is tesómmal. Három év !!!!telt el hogy újra szóba állunk egymással öcsivel.

De a költözés jót tett anyámmal való viszonyomnak is. Másképp látja már a dolgokat.

Én magamra voltam utalva mindig. Külön élek, van párom, autót vettem, van határozatlan munkahelyem , a tesóm pedig otthon ül és gépezik jövőterv nélkül.

Most vagyunk azon hogy kiszedjük ebből és munkát keresünk neki de nagyon motiválatlan, ami részben a szülői nevelés hibája is volt....majd a te szüleid is belátják. Anyukád is megérdemli a második esélyt.

Remélem rendben jöttök. A többi kommentet nem olvastam ..