Miért nem látja be, hogy mekkora különbséget tett köztünk?
Anyám mindig is kivételezett a tesómmal. Ha ő este 10-kor pl krumplipürét akart enni, akkor csinált neki. Ellenben én soha nem ehettem pl virslit, tojást, tejbegrízt, mert mit képzelek, ő 2 db virsliért meg tojásért nem fog összekoszolni egy edényt. Csak akkor ehettem, ha a tesóm is kért.
Vagy ha egyszerre voltunk betegek, akkor engem elzavart iskolába csütörtökön, a tesómat meg nem, mert arra a 2 napra már minek menjen. De volt olyan is, hogy én heteket sírtam, hogy rosszul vagyok, de csak 2-3 hét múlva vitt el orvoshoz, kiderült, hogy tüdőgyulladásom van, de ha a tesómnak szúrt a szíve, vele azonnal rohant a kórházba. Mert nekem iskolába KELL mennem és kész, nincs nekem semmi bajom csak szimulálok, iskolaundorom van.
A tesómnak az iskolába 6 szendvicset csomagolt, én nem vihettem egyet sem, mert az mind kell a tesómnak. Ha rakott is el egyet nekem, abban rendszeres romlott volt a szalámi, amit ő is észrevett, de azért elrakta, mert ő nem tehet róla, hogy 2-3 nap alatt megbüdösödik a hűtőben.
Mindenben a tesóm volt az ügyes, belőlem meg soha nem lesz senki, nekem semmi nem fog menni, sikerülni.
Csodálkozott, hogy én megszakítottam vele a kapcsolatot, sérelmezi, hogy anyáknapjára nem írok neki legalább egy sms-t, mert ő milyen jó anya volt, ilyenek soha nem voltak, amiket én állítok. Most persze kellene az unoka neki, normálisabban viselkedik, mint régen, de nem ismer be semmit.
Nyilván van amikor mindenkinek az a legjobb, ha megszakítják a kapcsolatot. De az olyan végzetes, nem ad lehetőséget a katarzisra, a jó érzésre, hogy megoldás szülessen. Az emberek változhatnak, mutathatják új arcukat, és egy adomány az, ha az ember erre nyitott tud maradni. Én azt is megértem aki nem, akinek nem marad ereje mindig figyelni a jeleket, reménykedni, hátha most kap egy kis figyelmesseget, és időben kiszállni, mielott újra odaszurnak ahol a legjobban fáj.
3-as voltam.
Nézzétek.
Honnan veszitek, hogy azóta jobban bánik a gyerekekkel? Most ha lenne gyermeke a kérdezőnek, tegye ki a kockázatnak, hogy nagymamaként még neki is fájdalmat fog okozni, mert “lehet, hogy azóta változott”? Nem azt mondom, hogy ne bocsásson meg az anyjának a kérdező, de nem kell elfelejtenie a viselkedését. Tipikusan az iskolai zaklatók habitusára jellemző ez a fajta szellemiség, hogy megveregetik a vállad a 15 éves osztálytalálkozón, hogy “Emlékszel, amikor kidobósnál mindig arra mentem, hogy kidobjalak és eltörjön a szemüveged/megnyírtalak a lánymosdóban? Szeláví’, micsoda pejkók voltunk gyerekként. Igyunk rá, aztán felejtsük el!”, aztán még te vagy a partypooper, ha félmondatban megjegyzed, hogy te nem így emlékszel erre és évekig okozott szorongást.
Ha a kérdezőnek lenne felelőssége az anyja felé, “MeRtHoGy Az AnYáD!!?92!;?!”, akkor fordítva miért nincs? Mikor még a nyilvánvalót is letagadja?
Ezek nagyon durvák! Én is megszakítottam volna vele a kapcsolatot. Főleg így, hogy megbeszélni sem lehet vele, mert mindent tagad. Gondolom, jó színben akarja feltüntetni magát.
Nem vagy ettől rossz és nem mész le ezzel az ő szintjére. Szerintem jól döntöttél. Le kell zárni és élni a saját életed. Nem pedig majd még életed végéig elviselni az érzelmi zsarolásait, meg jópofizni, mintha semmi sem történt volna.
Neem nem az ilyen nem anya aki azt mondja nem csinál a gyerekének enni..jézusom én ha véletlenül is kimondanék ilyet szégyenembe sárga földig süllyednék és valószinüleg az apja is szóvá tenné
Anyud tudja csak bevallani nehéz neki jól teszed ezek után keressen meg látogasson ő meg ez a legkevesebb amit megtehet
13 Lehet jobban bánna az unokával, lehet hogy nem, ezt egyik oldalról sem lehet tudni.
Én egyébként azt látom, hogy végül viszonylag kevesen szakítják meg a kapcsolatot a szülőkkel, legyenek akármilyenek azok, ezért gondolom azt, amit írtam a 12-es válaszomban. Lehet nekik van igazuk. Én azok közé tartozom akik nem tartják a kapcsolatot az "unokák" dacára sem, de azért ez sem mindig könnyű út. Nem törli ki azt a hiányt, amit érzel.
#17-es:
Igen, csakhogy az anyai szeretet iránti hiányt nem fogod tudni egy olyan emberrel pótolni, aki folyamatosan abuzál lelkileg, merthogy az anyád. Pláne, ha ehhez a gyermekedet kell kitenned egy ilyen nagymamának. Nagyon gyökeres változásbak kell lenni annak az anyának a személyiségében, aki képes a pozitív fejlődésre.
Más: és ha nem változik és az unokával zsarolja a gyermekét, illetve telebeszéli a fejét ellene, az jó lenne, merthogy talán bekövetkezne, talán nem?
Ez nem olyan, minthogy talán ma megeszem a maradékot a hűtőből, talán nem. Egy ilyen embernél a “talán nem” sokkal, de sokkal biztosabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!