Tett valaha valamelyik szülőd olyan rosszindulatú megjegyzést, amit soha nem tudsz elfelejtenil?

Igen. Mikor bejelentettük, hogy érkezik a 3. gyerekünk, gratuláció helyett a reakció: "Minek?"

Deformált bal kézfejjel születtem, amit egy éves koromban amputáltak. KB 8éves koromban elkövettem azt a csínyt, loptam anyám tárcájából, hogy vegyek egy távirányítós kisautót. Nem emlékszem mennyi pénz volt, de akkoriban kb 10liter benzint lehetett volna venni belőle. Anyám csúnyán megvert miatta, és azt mondta, hogy isten azért büntet azzal, hogy kéz nélkül születtem, mert különben bűnöző lennék. 32éves vagyok, és 19éves koromban elköltöztem, azóta nem láttam, és nem beszéltem anyámmal, pedig 30kilóméterre él.

Mi az a hashtag hogy sertés??? 😅😅😅😅😅😅 egyébkènt igen tett csak nem emlékszem rá (poén)

Bocs a komolytalansagért. Neked mondott valami sèrtőt vagy csak kíváncsi vagy?

Hú, ha én ezt sorolnám, egy komplett oldal csak az én kommentem lenne :D Amennyire csak lehet, kerülöm őket.

Wow. Am nem sértésből,de nem akarsz elköltözni? Egyébként kevés királyabb dolog van egy saját kecónál.

8 vagyok a kerdezonek irtam

4-en vagyunk lányok. Én sprban a harmadik vagyok. Hallássérült vagyok. Anyám mindig levegőnek nézett, hiszen én vagyok az egyetéen a lányok közül aki nem az ő kis tökéletessége. Ha a testvéreim fodrászhoz akartak menni, a legjobb helyre vitte őket. Ha én akartam, akkor a konyhába vitt, a székre ültetett, és ahogy gondolta levágta a hajam . 17 évesen fellázadtam. Anyám utálkozva mondta (inkább ordította) , hogy ha terhessége alatt tudta volna, hogy én egy genetikai selejt leszek, kikapartatott volna. Ez szíven ütött. 1990-ben 18 évesen nem sokkal a veszekedés után elköltöztem. Többé nem mentem vissza a szülői házba. 20 évvel később a húgom keresett fel, hogy anyám bajban van, segítség kell neki. Azt üzentem vissza, hogy a genetikai selejt nem hajlandó segíteni. Azóta se láttam anyámat.. Azt tudom, hogy él még ( ha nem élne, húgom megüzente volna) de semmit nem tudok, igaz, nem is érdekel.