Miért nem látja be, hogy mekkora különbséget tett köztünk?

Egyetértek az elsővel.

Sok fájdalom ért, de mégiscsak az anyád. Szerintem is időnként azért hívd fel hogy van, mi újság velük. Pár mondatban elmeséled hogy te is megvagy. Az unokájával (vagyis a gyerekeddel) nem hinném hogy ugyanilyen rosszul bánna. A nagyszülők mindig imádják az unokákat és elkényeztetik. A gyereked se vondd meg attól hogy legyen egy nagyija. Lehet nekik jó lenne a kapcsolatuk.

Ha mégis rosszul bánna vele, akkor már ritkíthatod a találkozást, hogy ne érje rossz a gyereked, de amíg nincs ilyen rossz tapasztalat, addig anyukád is megérdemel egy második esélyt.

Alapvetően én is beke- és békülés parti vagyok, de kihozza belőlem a furiat ha valaki azzal jön hogy "mégiscsak az anyád". Hát ez nem felmentés, nem érdem, nem jog és nem kötelez semmire. Utálom hogy engem is mindig megkerdojeleznek mert én sem tartom a kapcsolatot az anyámmal, pedig amúgy alapvetően én is adtam esélyt hogy nagymamakent esetleg jelen lehessen. Nálunk ez sem tudott megvalósulni végül.

Én pedig nem megbocsátani nem tudtam. Azt nem bírom hogy ő mindent visszarendezne a régi vagányra, arrol meg szándékosan tértem le. Így meg nem maradt hely számunkra a másik életében.

Az előző kommentek a jó példák arra, hogy hogyan kellene még most is lemenned kutyába neki. Ha még azt is tagadja, ami megtörtént, mit vársz tőle?

Van az az eset, amikor onnantól érzed magadat embernek, hogy elengeded a megfelelési kényszert valaki irányába és elengeded a dolgot. Ha így érzed jól magadat, nincs ebben kivetnivaló. Nem egyedi eset. Jobb így, mintha még felnőtt nőként, vagy anyaként is azt bánná az önbizalmad, hogy a saját anyádnak megfelelj.

2.vagyok

Az, hogy telefonon 10 percet beszélni havonta, hogy "mi a helyzet anya?" szerintem nem egyenlő azzal, hogy az ember "lemegy kutyába"...

Szerintem igenis felül lehet emelkedni a sérelmeken, hogy a gyerekemnek jó legyen. Nem azt javasoltam, hogy pitizzen anyunak és felejtse el, hogy rossz gyermekkora volt.

Hanem hogy nem szabad egy gyereket megfosztani attól, hogy legyen egy nagymamája, csak azért mert nekem rossz vele a kapcsolatom. Szerintem ez egyszerűen önzőség. Főleg, hogy tudjuk hogy az adott személy tud kedves is lenni. (lásd: jól bánt az kérdező testvérével)

Szóval szerintem megérdemel egy esélyt a kérdező anyja, hogy jó nagymama lehessen, ha már anyának nem volt jó.

Sajnálattal olvasom hogy itt minden válaszolónak az az első gondolata hogy minden kapcsolatot megszakítani.

9 Nem is írta senki hogy a kapcsolat megszakítás legyen a célja.

De azért van különbség aközött, hogy még én próbáljak a kedvében járni az erdeklodesemmel, míg a másik csak szamonker, ráadásul olyan jelképes dolgokat mint az anyák napi köszöntés, vagy megprobaljunk egy új viszonyt kiépíteni, ami kölcsönös. Tehát ne csapja az anyjára a telefont, ha keresi, és érdeklődik hogy megismerheti e az unokáját, de a szamonkero sms-ket figyelmen kívül hagynam.