Apám engem kvázi barátnő szerepbe tett? 20/L
Nem arra értem, hogy nyomul, fogdos. Semmi perverzió. Tudni kell, apukámnak több mint 15 éve nem volt senkije. Oké, volt egy kapcsolata, néhány hónapig, az is már több mint tíz évvel ezelőtt. Azóta senki.
Sajnos néhány éve még úgy volt, kiskoromtól kezdve, hogy egy szobában és egy kihúzható ágyon osztoztunk, kb 14 éves koromig, aztán költöztünk, nekem lett saját szobám, apám a nappaliban alszik a kihúzható ágyon. Tehát tényleg, egymás se**ében voltunk. Sokáig nem zavart, mert apás voltam, de aztán engem is elért. Apukám, amikor utazásról beszél, azt mindig velem képzeli el. Spórolhatnánk és mehetnénk xy országba. Mondogatta vírus előtt, sokáig, hogy ilyen meg olyan fesztiválokat látott neten, és mehetnénk rá. Kifőzdébe beülhetnénk, kínaiba beülhetnénk... stb. Gyerünk, gyerünk, menjek vele a piacra, menjünk együtt spárba. Szabadnapján, ha nem lesz semmi dolga, mehetnénk erdőbe. Mivel ő imád kritizálni, sehova nem akarok menni vele, ahogy tehetem.
Előbb is, ő nagyon beszélgetni akart velem, kicsit együtt lenni, mert olyan keveset szoktunk, merthogy sokat dolgozik, kevés ideje van. Ő a gombáról, főzésről, koronavírusról, aztán amikor mondtam, hogy bemegyek, abba kezdett bele, hogy milyen könnyen veszem ezt (gondolom azt, hogy ő van). Aztán, merthogy mondtam, hogy van aki az én koromban már itthon se lakik, mondja ő, igen, mert ez meg az van otthon, és dolgozik, de én mit is tudnék a munkáról (csak szakmai gyakorlaton dolgoztam, de az se volt kevés), meg a világról se tudok semmit, és ha ő nem lenne, akkor azt se tudnám, mit kezdjek... tehát löki a hülyeséget, és úgy csinál, mintha életképtelen lennék és a halálával megáll az élet.
Rosszul gondolom, vagy tényleg tudat alatt a barátnő szerepbe rakott?
18 és 19 évesen is mondtam már neki, sőt még gyerekként is, hogy ismerkedhetne. Ajánlottam neki társkeresőket, de szerinte senkinek nem kellene, és egyébként se akar senkit. Nem mondja ki, hogy még mindig szereti anyámat. Ehhez képest istennőnek (ezzel a szóval) tekinti és a képeslap, amit évekkel a születésem előtt kapott tőle, még a fiókjában van hibátlan állapotban, és semmiképp nem akarja kidobni. Anyám már sehogy nem gondol apukámra, ez halott ügy, és egyébként is tűz és víz.
Egyelőre tanulok, idén kezdtem a második szakmámat. És egyébként se lenne szerintem okos húzás ilyen időben költözni. Mármint attól tartok, hogy tanulás + munka nem menne, és a vírus miatt, ha találok is munkát, nem tartana sokáig, aztán néhány hónap múlva költözhetnék haza.
Apukámnak van közössége, de már unja, mert a játék (gombfoci) unalmassá vált (gyerekkora óta játssza), így nem jár el sokat.
#4-vagyok.
Félreértesz, én nem azt mondtam hogy költözz el és menj el dolgozni. Velem ez történt de egy más korban, más lehetőségekkel, 18 évvel ezelőtt. Akkoriban még nem kellett diploma egy nőnek a karrierhez.
Apukád biztos hogy nem akar neked rosszat csak magányos és lehet hogy úgy érzi ő rád áldozta az életét.
Azzal te is tisztában vagy hogy lehetne apukádnak kapcsolata csak valamiért nem akar, nagyon sérülhetett lelkileg amikor anyud elhagyta. Viszont a szavaidból úgy veszem ki hogy felnevelt egy egészen klassz gyermeket és ha ezen kívül nincs semmi bajotok egymással akkor remeknek mondható a kapcsolatotok. Néha szánj apudra is egy kis időt amit kettesben töltötök, ehhez elég egy komoly és mély beszélgetés is ebéd után, de ha elmentek étterembe és utána sétáltok egy kicsit az sem baj. Próbálj rá hatni te is lelkileg, hátha ő is változhat még a későbbiekben. Nem kell bezárkóznia, nyisson a világ felé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!