A napokban írtam ki kérdést, itt a történet folytatása: nem voltam hajlandó elmondani otthon, mennyit keresek és kitört a balhé?

#40: Meg tudom érteni, ha nem akarsz hazudni, mert más az igazságot elhallgatni és más direkt hazudni. Ebben az esetben marad a tényleges hallgatás vagy - ha lelkiismeret szempontjából belefér - az olyan jellegű maszatolások, hogy "nem mondta, hogy xy mit csinált"... persze, hogy nem, mert írta.

"folyton bepróbálkoznak és ez rohadtul fárasztó" Sajnos erre mennek, hogy majd idővel elérik, amit akarnak és az a szerencsétlen helyzet, hogy minél többször elérik, később annál kitartóbban próbálkoznak. Ugyanis megerősítették bennük már egy párszor, hogy eredményes ez a viselkedés. Ez olyan, mint amikor a gyerek hisztizik a boltban a cukorkáért: ha egyszer kap, hogy hallgasson végre, nagy eséllyel máskor is hisztizni fog. De írhatnám példának az asztaltól kolduló kutyát is. Úgyhogy hajrá, próbálj kitartani az elhatározásod mellet! Kitartást!

De jó hogy nem ilyen családban élek! Szégyen vagy!

Simán megmondom anyámnak hogy mennyit keresek. Miért titkolnám? Ha tudok segítek neki ha kell valami. Kíváncsi volt rá, hogy szarért húgyért megy a dolog vagy normál bérért. És ha úgy alakulna sosem sajnálnám tőle az odaadott pénzt!