A napokban írtam ki kérdést, itt a történet folytatása: nem voltam hajlandó elmondani otthon, mennyit keresek és kitört a balhé?

A zsarolást csak úgy tudod kezelni, hogy 100%-ban ignorálod. Elereszted a füled mellett, mintha meg sem hallottad volna. És semmiféle hasonló érzelmi manipulálást...

Majd egy idő után rájönnek, hogy fölösleges bepróbálkozni, mert lepattanak, mint a birkaszar a pallóról. :-D

Akkor hogy valaki válaszoljon is a kérdésre: először is, nem engednék a zsarolásnak. Rövidre zárnám: azért nem mondom el, mert így döntöttem és kész. Pont. Majd túlteszik magukat a sértődésen. Elterelném a témát is, amikor ez szóba jön, aztán majd megtanulják, hogy hiába próbálkoznak, nem sok eredménye lesz.

Egyébként szerintem jó döntés, hogy nem mondtad el. Ilyen anyagias szülőknek nem is szabad. Ezt csak az értheti igazán, aki volt már hasonló helyzetben. Könnyű azt mondani, hogy mondd el, minek titkolod, de ne adj nekik semmit, ha nem akarsz... nem ők hallgatják a szövegelést arról, kinek milyen erkölcsi kötelessége van a szegényebb családtagok felé. A lelki zsarolás pedig sosem kellemes. Jobb, ha nem tudják. Már maga a tény, hogy ezúttal nem vagy hajlandó megosztani, jobbik esetben talán elgondolkodtatja őket.

Előrebocsátom, nem voltam még ilyen helyzetben. Most tényleg nem szabad engedned, mert ha most elérik azt, hogy elmondd, akkor később sokkal nehezebb lesz távol tartanod őket a pénzügyeidtől, hiszen megerősítetted őket abban, hogy ha érzelmileg zsarolnak, azzal elérik, amit akarnak.

Ha van a szerződésednek olyan pontja, ami szerint titokban kell tartanod a fizetésed, erre is hivatkozhatsz. Jó ötlet az is, hogy közlöd, hogy gyűjtesz valamire. Ha kitartóan mondod, hogy neked meg az esik rosszul, hogy folyton a zsebedben turkálnak, talán az is működik.

Nem, nekem nem volna problema, de en felnőtt vagyok, magam döntök az életemről, nem hagyom magam se befolyásolni, se zsarolni. Te ezek szerint egy befolyásolható kisgyerek vagy, hiába vagy nagykorú. Magadnak köszönheted.

Nem, anyu, nem veszek ajándékot, nem, anyu nem megyunk metterembe. Ennyi.

36, és hogy nem hagyod magad zsarolni? Mert oké, te felnőtt vagy, te nem veszel soha semmi ajándékot, te nagyon kemény vagy. Neked egyébként érzelmi zsaroló és bántalmazó a családod, mint a kérdezőnek?

Ha nem, akkor szerintem maradj csendben, mert okosat nem tudtál mondani.

Ha igen, és van jó tipped, akkor esetleg megoszthatod, mert amit ideböfögtél az csak ignorancia.

35!

Huh, de jól beszóltál most. Igen, felnőtt vagyok. 18 év felett eldöntheted, hogy tartod e a kapcsolatot a családoddal. Ha olyan xar xemet banda, akkor nem kell velük találkozni sem. Gondolom a kerdezo semmilyen teren ne, szorul rajuk, hiszen kepes eltartani magat es kulon is el. Ergo, csupán nemet kell mondania.

Egy szóval nem mondtam, hogy soha nem veszek ajándékot. Nyilván alkalomra, vagy ha úgy érzem, vészek valamit. De a "vegyél nekem egy helikoptert, a Janinak meg egy yachtot" stilusu kéréseket, utasitasokat mindig elengedtem a fülem mellett. Majd veszek valamit, amit ÉN jónak latok.

Ez a tipp.

Én egyébként egyet értek 36-ossal.

Persze itt már mindenki irónia szintjén használja a "szakíts meg velük minden kapcsolatot" formulát, de ez esetben igaza lehet.

Nálunk volt ilyen, és pont ez történt (már csak írjak én is használható dolgot). Vőlegényemmel (ma már férjem) ugyanezt csinálták. Úgy, hogy a családjában (apja, anyja, bátyja, nővére) mindenkinek megvolt a megélhetése/munkája, de emellett még ugye aki az (önszorgalomból, munka mellett elvégzett) egyeteme és piacképes diplomája miatt jóval többet keresett (férjem), őt még alanyi jogon pumpolni akarták. Eleinte vett ezt-azt, fizetett ezt-azt. Aztán amikor elkezdett már bőven kihasználás felé menni a dolog, akkor elzárta a pénzcsapot (és nem számolt be új munkahelyről, fizu emelésről, stb) amúgy 30 km-re laktunk tőlük. Szóval akkor jött az érzelmi zsarolás: Testvér gyerekeinek kellene nyári tábor külföldön, apukát megbüntették gyorshajtásért (200 ezer), ezeket fizesse ki. Nemet mondott, akkor már a mocskolódás ment. (Úgy, hogy mi is még bérelt lakásban laktunk, úgy, hogy náluk mindenkinek megvolt a saját háza, csak éppen nem volt elég, ami volt.) Férjem szépen elmondta, hogy ne építsenek az ő fizujára, de ez sem volt elég.

Aztán megszakította velük a kapcsolatot, ennek 5 éve (azóta külföldön élünk, de ezt sem tudják, hogy hol, azt sem). Azóta nyugi van.

Aki nem élt ilyenben, tényleg nem tudja (milyen fokozatai jöhetnek elő az érzelmi zsarolásnak).

Na ez az a helyzet, ahol en hazudnek.

1. Megrobalnek lehiggadni. Aludni ra kettot aztan amikor ujra felhivom oket es ujra kerdi valaki, kkor megint kitero valaszt adni, hogy nem szeretnek errol beszelni es pont. Barmit felhoznak ok jo en se kerdem meg engem se erdekel nyugi anyu megelek belole.

2. Ha nem.birnam idegekkel, kkor elmondanam brutto 15.000rel keresek tobbet mint az elozo helyen vagy itt van cafeteria vagy tobb cafeteeia vagy itt a ber ugyanaz, de van lehetoseg tulorazni tripla berert x idokozonkent. (Ez a a hazugas resz, mert nehogy megmond a valos fizetesed de ha mondtad mar az elozodet es azt hogy itt tobb, kkor csak picivwl tobbet mondj vagy mondj mawfelw juttatast, igy bekwn fognak hagyni)