Ha a gyermeked leültetne és ezt így elmondaná nagyon haragudnátok rá?

#7 Egy korábbi válasz, amit neked bemásolok, hátha sikerül megérteni, hogy a tanulás folyamata nem varázslat.

"Csodálom azokat, akik abban az álomvilágban élnek, hogy a tanulás úgy működik, hogy az ember leül és varázslatosan minden a fejébe száll. Valószínű, hogy a posztoló nem érti és kéne valaki, aki elmagyarázza. És teljesen jogosan szidják az anyját, amit ő tett, az semmivel se viszi előre az ügyet. Nem derült ki a probléma gyökere, nem fog a posztoló jó jegyeket szerezni, még jogtalanul meg is buktatnák, ha minden az anyuka akarata szerint működne. Értem, hogy könnyű "csak az a dolgod, hogy tanulj" szintű lózungokkal letudni az ügyet, de a matematika pont az a tárgy, ahol fontosabb a dolgok megértése, mint akárminek a magolása. Én egy nagyon matekos iskola speciális matek tagozatára járok, de én is kaptam pár hármast azért, mert nem értettem a témát és az osztálytársak is csak hármas szinten tudták elmagyarázni. Ez egy matekot imádó, jó készséggel megáldott osztály, gondolom a posztoló nem ilyen helyre jár, ha a matek nem az erőssége. Általánosban volt egy tanárom, aki matek tagozaton kijelölt valakit, akit szívat és bár annak az osztálytársnak csak a szülei nyomták a matematikát, minden ok nélkül kapott egyest. Ilyen volt az, amikor a házit tisztességesen végigcsinálta, de egy ponton elszámolt valamit, így a további megoldások is hibásak lettek, de az elrontott feladatrészhez igazítva jók voltak. Ezért a tanár házi feladat hiány néven írt be egyest, pedig szegény tényleg próbálkozott."

Szerintem egy normális szülő pontosan tudja, milyen jegyei lesznek a gyerekének a bizonyítványban... Mert ugye figyeli évközben is a jegyeit. Szóval nagy meglepetések nem érhetik.

Kérdező, mindazonáltal én értékelném a megbánó őszinteségedet. :)

Hát, ha az én gyerekem ennyit magyarázna a bizi mellé, akkor aggódni kezdenék, hogy túlságosan rányomom a saját belső teljesítménykényszerem. És magamba néznék.

Az persze fontos, hogy tisztában legyél azzal, miért nem értél el olyan eredményeket, amiket szerettél volna. Meg hogy legyen egy jó terved a második félévre, hogy tudjál javítani - és ebben benne legyen, hogy mit teszel azért, hogy lelkileg is rendben legyél. Szülőként nagyon fontosnak tartanám, hogy ha ezeknél szükségét érzed, hogy beszélhess róla velem, akkor rendelkezésre álljak. Meg persze ha valamilyen segítségre van szükséged, akkor is.

Két észrevételem van, kedves kérdező.

*) Az egyik az, hogy van egy ismerősöm, akinek egyszer a kamasz gyermeke (valóban szörnyű, borzasztó egészségi állapota miatt) öngyilkossággal fenyegetődzött. A szülő nagyon kiborult, de valahol értette is a gyerekét. A gyereke utóbb szerencsére meggyógyult. Soha ilyen élményt szülőnek (és annak barátjának) nem kívánok; ha gondolod, irányítsd hozzám anyádékat.

Hogy hányas a bizonyítvány, az ilyen esetben nem tétel. Javítható. Együtt lehet élni vele.

*) A másik gondolatom viszont az, hogy rendkívül visszatetszőnek tartom az öngyilkossággal való fenyegetődzést. Vékony a jég, keskeny mezsgye - nem tudhatod, hogy ha sokszor kiáltasz farkast potyára, vajon nem a legszörnyűbb helyzetben maradsz-e magadra. (Remélem, ez rád nem vonatkozik, de gondolkozz el ezen is.)

A lényeg: az átlag (főleg ilyen COVID-helyzetben), nem annyira fontos. A lényeg, hogy haladj előre, és legyenek terveid.