Szerintetek jogosan várnám a szüleim segítségét vagy sem?
Nagyon rossz passzban vagyok. Abszolút elveszítettem minden életkedvem, nincsen semmi motivációm, haszontalannak tartom magam, nem érdekel semmi, semmi pozitívat sem tudnék megemlíteni magammal vagy az életemmel kapcsolatban és teljesen reménytelennek látom a jövőmet. Egyedül érzem magam, nem tartozom sehová és nincsenek körülöttem olyan emberek, akikkel szorosabb, tartalmasabb kapcsolatot ápolnék. Már azok a tevékenységek sem kötnek le jó ideje, amiket korábban élveztem. Régóta érzem ezt, viszont az utóbbi időben (a járványhelyzet kapcsán) ez mind felerősödött. Egyetlen egy dolog volt, amit ténylegesen szerettem és legalább lefoglalt vagy elterelte a gondolataimat, ez pedig a tanulás. Viszont már ez sem ment és ezt a félévemet el is buktam. Semmire nem tudtam odafigyelni, nem tudtam koncentrálni és gondolkodni, fájt a fejem, folyton kimerültnek éreztem magam, rengeteget aludtam és mégsem tudtam kipihenni magam, nyűgös és zaklatott voltam. Most már tényleg nem maradt semmi sem, ami örömet okozna vagy fontos lenne számomra. Egyre többször jut eszembe az öngyilkosság, hogy semmi értelme nincsen az életemnek és az lenne a legjobb, ha szimplán nem is léteznék. Nem megyek sehová, a ház küszöbét sem lépem át, nem találkozom senkivel sem, nem csinálok semmit és ebből már elegem van. Járok pszichológushoz, de egyáltalán nem tartom hatékonynak.
A szüleimmel próbáltam erről beszélni és úgy alapvetően próbáltam picit közelebb kerülni hozzájuk, hogy beszélgessünk vagy csináljunk valamit együtt, több időt töltsünk együtt. Úgy érzem ez segítene. Viszont ők egyáltalán nem foglalkoznak velem, alapesetben rám sem néznek vagy hozzám sem szólnak. Ha én próbálkozom, akkor ők azt hajtogatják, hogy ennyi idősen már saját magamnak kell megoldanom a problémáimat, ők ebben nem tudnak segíteni, ennyi idősen nem velük kellene beszélgetnem, nem velük kellene lennem stb. Valamint folyton kapom tőlük az ívet azért is, mert meghíztam, mert nem sikerültek a tárgyaim, mert nincsenek barátaim, mert nincsen párkapcsolatom, mert pszichológushoz járok és hasonlók. Úgy érzem nem számíthatok tőlük ennél jobbra vagy többre, de rajtuk kívül nincsen senkim sem.
21/L
21!
Ezek szerint te életképtelen idiótákkal vagy körülvéve. Felénk a huszonéves korosztály képes önállóan élni és a többség meg is teszi. Gondoskodni meg a 17 éves lányom is képes magáról. Diakmunkazik, tud mosni, főzni, takarítani. Max a lakhatás okozna neki gondot ennyi idősen nélkülünk, de mivel képes gondolkodni, nyilván albérletet keresne pár barátjával közösen.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!