Anyukám alig csinal valamit, mit gondoltok errol?

Huu, koszi mindenkinek a normalis valaszt. Azt hittem anya fikazasa lesz, vagy az enyem hogy miert szolok bele, de koszi. Igen, amikor dolgozott az nagyon embertelen volt, de állítólag szerette(egy heten volt hogy 6 napot dolgozott, de utana következő heten csak 3-at, szoval azert megvoltak a maga előnyei) Ekkor megértettem, hogy a “szabadnapjain” örül ha él, es nincs kedve kimozdulni, en is ilyen vagyok, ha sok pörgős nap utan, van egy nyugis napom, akkor azt tenyleg szeretnem pihenéssel tölteni. De azóta miota elbocsájtottak, mar lassan egy ev telt el. (asszem februárban volt) Szerintem orült is neki, ez egy jo kifogás hogy ne kelljen ujra munkát keresni. Tudom, hogy nehez talalni munkát, foleg most, foleg ilyen korban, de anya azert a korona elott sem törte magat, mondjuk 45-50 eves korában. Probalkozni lehet, nézegetni a munkákat, max nem veszik fel.

En probaltam vele beszelgetni, de kb mindig ingerült, mindent támadásnak vesz, ha en valamiről beszamolok, azt 1 nap mulva elfelejti, szoval nem szeretek igy mar beszelni magamrol, hogy mindent ismételgetni kell. Csak magára figyel, ha egy apró szívességet is kerek, akkor nekem kell szarul éreznem magamat, hogy zavarom mert o “faradt”.

Mindenkit felpontoztam egyebkent. :) ha meg az itthon töltött idot hasznosan töltene, pl vmi hobbi, olvasás, varras, en nem tudom. A lyukas ruhák is mar tobb eve ott várnak a varrodobozon, pedig most lenne ido ra megvarrni oket. Valami szédülés is előjött nala, es ducibb is mar, mint volt(nagyon szep alakja volt), de ennek hatására se edz(pedig a szedulesre sok mindenki mondta hogy az edzés megoldás lenne, mert ez elvileg vmi speckó betegség). Szval ot mar ezek a dolgok sem ijesztij meg, nem tudom mit lehetne tenni, hogy erdeklodjon, nem is az hogy mi irántunk, legalabb maga iránt.

Tudom milyen a depresszió, en is az vagyok, es tudom milyen nehez kikelni az ágyból, de ez nem mehet igy örökké, es anya azert nincs egy nyugdíjas korban még, hogy igy teljenek a napok.