Szerintetek érthető, amit anyukám csinál? Illetve érthető-e az én haragom?

Azt azért hozzáteszem, hogy 30 fölötti vagyok. Elvégeztem egy bizonyos egyetemet, dolgozom is. Anyukám teljesen ki szokott akadni a könyveimtől, mert szerinte, ezek engem lefelé nivellálnak. (Jack Kerouac, Allen Ginsberg, Heinrich Mann, Norman Mailer, Edgar Allan Poe, sokan mások). Attól fél, hogy ezeknek a könyveknek, illetve az irodalomnak a hatása miatt kell pszichoterápiás kezelésre járnom. Állítólag aki sokat olvas, az rossz hatással van az agyra, előbb betegszenek meg .

Folytatom. Amikor elindulok otthonról, mindig kirakja a ruháimat, belebeszél állandóan a telefonba, mindent helyettem intéz. Megkérdeztem tőle, miért, válasz: csak ki akar segíteni. Engem folyamatosan elfog a düh ezen dolgok miatt.

A barátja még támogatja is, hogy segítsen nekem, mert egyedül nem tudok dolgokat elintézni.

A volt kapcsolatom is ezen okok miatt ment tönkre. Állandóan hívogatott, rám telepedett, így nem tudtam kiteljesedni. Amint nem értem haza időben, rögtön a rendőrséget akarta hívni, mondván, biztosan elütött valami. A nevemben elküldte jelentkezésemet egy iskolába holott soha az életemben nem akartam tanár lenni. Nem baj, hogy a gyerekek az órákon ugrálnak, majdnem megverik egymást, fegyelem zéró. De azért legyek tanár. Néha azt érzem, megfulladok. Mintha én nem is léteznék, csak valaki máson keresztül. Ő viszont nem érti az egészet.

Nem tudom már, hová, kihez forduljak segítségért. Tudom, hogy itt sem kaphatok, de azért egy próbát megér.